Akik helyettünk is látnak
Április 27. a Vakvezető Kutyák Világnapja. Azokat a derék négylábúakat ünnepeljük ezen a napon, akik hűségükből, szeretetükből és képzettségükből adódóan vak gazdájuknak segítenek látásukkal, így biztosítva számukra a lehető legnagyobb önállóságot a közlekedésben. Ezek a kutyák egy életen át segítik, óvják és védik vak gazdájukat, szeretetet és biztonságot nyújtanak.
Április 27. a Vakvezető Kutyák Világnapja. Azokat a derék négylábúakat ünnepeljük ezen a napon, akik hűségükből, szeretetükből és képzettségükből adódóan vak gazdájuknak segítenek látásukkal, így biztosítva számukra a lehető legnagyobb önállóságot a közlekedésben. A vakvezető kutyák mellett a nevelőcsaládokra és kiképzőkre is gondolunk ezen a napon, hiszen az ő áldozatos munkájuk nélkül nem kerülhetnének ki az iskolákból jól képzett, megbízható segítőkutyák. Egy vakvezető kutya nem több és nem is kevesebb, mint egy célirányosan kiképzett segítőkutya, aki a kiképzés során megtanulja: méretei megnövekedtek az emberével, tehát vezetőhámban csak olyan helyen mehet át, ahol gazdájával elférnek ütközés nélkül. Kikerüli gazdájával a felmerülő akadályokat, megállással jelzi a lépcsőket, úthibákat, parancsra megkeres zebrát, ajtót, lépcsőt, megállót, valamint ismeri az irányító parancsokat is (jobbra, ballra stb.), és természetesen képzettségének alapja az alapengedelmességi feladatok teljesítése is. Fontos tény, hogy az adott útvonalat mindig a vak gazdának kell tudnia fejben, és neki kell a megfelelő parancsokkal irányítania a kutyát.
A vakvezető kutyák kiképzése szervezetten a 20. század elején kezdődött Németországban, de korábban is felfigyeltek már arra a tényre, mely szerint a kutya empatikussága, gazdája iránti feltétlen szeretete addig ismeretlen távlatokat nyithat a kiképzésben. Az I. világháborúban megvakult katonák mellett jelentek meg az első vakvezető kutyák, majd hamar elterjedtek a civil lakosság köreiben is, és szinte az egész világon sorra alakultak a kiképzőiskolák. Az évtizedek során folyamatosan fejlődött a kiképzéstechnika, és egy idő után már tudatosan figyeltek a megfelelő tenyészetek kialakítására, a kölykök szelektálására és a nevelésbe került kiskutyák megfelelő szocializálására. Hazánkban 1978 óta folyik a vakvezető kutyák kiképzése intézményesen Vitéz Lovag Rithnovszky János úr kezdeményezésére, aki az első iskolát hozta létre Csepelen, mely a mai napig is működik. Azóta még két iskola létesült az országban, így választhatnak a kutyát igénylő látássérültek a kiképzőközpontok közt, ami arra ösztönzi a szakembereket, hogy jobbnál jobb kutyákat adjanak ki. Általánosságban kijelenthető, hogy vakvezetésre a legalkalmasabb fajták a labrador retriever, golden retriever és német juhász kutyák. Hazánkban a német juhász állomány erősen leromlott, így a kiképzők csak nagyon indokolt esetben vállalnak ebből a fajtából egyedeket. Köztudott, a labrador és a golden retriever is divatfajták, így bizonyos genetikai problémák gyakran kiütköznek rajtuk, ezért nagyon komolyan szűrik a képzés alatt álló kutyákat ma már. A felsorolt fajták mellett nincs kizárva egy-egy közép-nagy testű egyed alkalmassága sem, ahogy egy keverék kutyus is megfelelhet az egyébként nagyon szigorú követelményeknek. Minden vakvezető kutyát ivartalanítanak a kiképzés során. A teljesség igénye nélkül: jól kell tűrniük a tömeget, zajt és egyéb ingereket, barátságosan kell viselkedniük stb. A tesztek során sok kutya kiszóródik a képzésből.
A vakvezető kutya munkájának kiemelkedő része az, hogy olykor döntéseket kell hoznia. A kiképzés része az ún. értelmes engedetlenség kialakítása, valamint a forgalom kritikus távolság kialakítása. Az értelmes engedetlenség azt jelenti, hogy egy veszélyhelyzetben, amit a gazda nem észlel, a kutya megtagadja a tovább előre parancsot, ha egy átkelőnél autó jön, de a gazda nem hallja, és tovább küldené a kutyát, ő megtagadja a parancsot, mert veszélyesnek ítéli meg a helyzetet. Ez a képzettség, akár életet is menthet.
Ha meglátunk egy látássérült embert az utcán vagy bárhol vakvezető kutyájával, akin vezető hám van a kutyát kiadó szervezet logójával, kérdezzünk, mielőtt segítenénk! Ha igényli a segítséget a gazda, akkor kérdezzünk rá, hogy hogyan tudunk segíteni! Ha ezt a két kérdést feltesszük, számtalan kellemetlenségtől óvhatjuk meg a látássérült embert és magunkat is. arról nem is beszélve, hogy építő beszélgetés is alakulhat segítő és segített között.
Gondoljunk tehát ezen a napon azokra a jól képzett kutyákra, akik gazdájuk helyett látnak! Nem felejthetjük el a kiképzőket és nevelőgazdákat, családokat sem, hiszen az ő együttes munkájuk eredményeképpen találhat egymásra vakvezető kutya és gazdája, hogy aztán együtt párost alkotva meghódíthassák a világot.
