Otthoni sebellátás helyesen és okosan

Szabó Zoltán József

Szerző: Szabó Zoltán József

A seb (vulnus), ami akkor keletkezik, amikor sérülés következtében a bőr, a nyálkahártya ill. az alattuk elhelyezkedő szövetek folytonossága megszakad, sokféle formában és méretben fordul elő. A test bármely részén kialakulhat seb vagy hámhiány, gyógyulását számos tényező befolyásolja. Ha látunk egy sebet pl. szerettünk gondozásakor vagy ápolása során, vagy épp mi magunknak okozunk egy sebet, tudnunk kell. hogy mi is ez pontosan, azt meg végképp, hogy mit tegyünk vele.

Néhány gondolat az akut és a krónikus sebekről

A sebeket általában akut és krónikus (nem gyógyuló) sebekre osztjuk – furcsa módon a krónikus sebet a köznyelv egyszerűen csak fekélynek hívja. Az akut sebek olyan sérülések, amelyek hirtelen alakulnak ki, pl. traumás, sebészeti vagy égési sebek. Ezek általában rövid idő alatt gyógyulnak be, és nem okoznak tartós problémát. Az akut sebek általában külső erőhatásra, pl. vágásra, horzsolásra vagy égésre keletkeznek. Gyógyításuk viszonylag egyszerű, az esetek jelentős részében nem igényelnek orvosi beavatkozást.

Ezzel szemben a krónikus sebek olyan sérülések, amelyek hosszú ideig, több mint 6 hétig nem gyógyulnak. Sokszor valamely alapbetegségünkkel vannak összefüggésben, pl. cukorbetegséggel, szívbetegséggel vagy érrendszeri rendellenességekkel. A krónikus sebek folyamatos ellátást és kezelést igényelnek, és befolyásol(hat)ják az életminőségünket. Krónikus seb a diabéteszes-láb szindróma, a vénás elégtelenség, a nyomási fekély stb.

A sebgyógyulás szempontjából jelentős különbség van a két sebtípus között. Az akut sebek esetében a sebgyógyulás négy szakaszból áll: hemostasis (véralvadás), gyulladás, proliferáció (új szövetképződés) és remodelizáció (hegesedés). Ezek a szakaszok egymást követik, és általában néhány napon, de legfeljebb 6 héten belül lezajlanak.

A krónikus sebeknél a sebgyógyulás folyamata megszakad vagy lelassul, és a seb nem halad át a 3 gyógyulási fázison:

• Exudáció - az első, exudációs szakaszban a seb tisztulása zajlik, a seb vérzése leáll, és kialakul a sebváladék (exudátum), amely védi a sebet a fertőzéstől és elősegíti a gyulladásos reakciót. A seb színes sárgás-barnás, nekrózis esetén pedig fekete. Jelentkezhetnek a fertőzés tünetei is: bőrpír, megemelkedett hőmérséklet, duzzanat, fájdalom. Ha a seb fertőzött, akkor büdös is. A helyi kezelés elsődleges feladata a tisztulási folyamat támogatása és a gyógyulás elősegítése. 
• Granuláció - a középső, granulációs szakaszban a seb alján új szövet sarjad, granulációs szövet növekszik, amely gazdag erekben és kollagénrostokban, a seb színes piros. A váladékozás csökken, a granulációs szövet kitölti a sebüreget és megalapozza a seb záródását. Továbbra is támogatni kell a tisztulást és védeni a friss szöveteket.
• Epitelizáció - az utolsó, epitelizációs szakaszban a seb széleiről kiindulva új bőrsejtek, az epidermális sejtek terjednek el a seb felületén, és lezárják a sebet, színe rózsaszín. A váladékozás minimális, majd teljesen megszűnik, legfontosabb az érzékeny hámszövet védelme. Az epitelizációs szakasz időtartama függ a seb méretétől, típusától és kezelésétől.

Milyen lehet egy seb? - sebtípusok és jellemzőjük

A fentiek alapján már tudjuk, hogy a seb lehet akut, vagy krónikus.

• Az akut sebeket traumás, sebészeti vagy műtéti és égési sebek csoportjába soroljuk. Minden olyan sebet, amely a sebkezelés során 4 héten belül nem javul, vagy 6 héten belül nem gyógyul, krónikus sebnek kell tekinteni.
• Anatómiailag a seb lehet felületes (csak hámhiány, részleges bőrhiány), mély (a bőr alatti szöveteket is érinti), vagy üreges.
• Jellegzetessége szerint lehet száraz, nedves és váladékozó. A váladék színe lehet: savós, véres, véres-savós, vagy gennyes jellegű.
• A seb lehet büdös, fájdalmas, érzékeny, sérülékeny. Bűzös seb esetén a kellemetlen szag enyhébb esetben csak a kötéscsere alkalmával, kifejezett odor esetén állandóan észlelhető (átható szag).
• A seb bakteriális profilja alapján lehet nem fertőzött, kolonizált, fertőzött, antibiotikumra rezisztens baktériumok (MRSA, VRSA) által fertőzött, ill. fertőződésre hajlamos.
• A sebalap tulajdonsága szerint lehet nekrotikus (fekete), pörkkel fedett, lepedékes (sárga), sarjadzó (piros). A sarjfelület lehet hámosodó (rózsaszínű), vagy túlburjánzó.
• A gyógyulás minősége szerint lehet heggel, vagy heg nélkül gyógyult, hipertrófiás, vagy atrófiás.
• A seb lehet fájdalommentes, járhat fájdalommal, amely lehet állandó jellegű, máskor csak a kötéscsere végzésekor, vagy alkalmanként jelentkező.

Az otthoni sebellátás hogyanja

A kisebb vágott, horzsolt, szúrt vagy égési sebek szinte minden háztartásban előfordulnak. Az otthoni teendők során, sportoláskor is keletkezhetnek kisebb, vérző sebek, amelyeket el kell látni, foglalkozni kell velük. Ahogy lenni szokott: ha a vérzés nem jelentős, a seb nem nagy és a sebbe nem került föld vagy rozsdás tárgy, vagyis látszólag nem szennyezett, akkor nem szükséges orvoshoz fordulni, és otthon is elláthatjuk ezt az akut sérülést. Ha egy kisebb, műtéti sebbel otthon lábadozunk, akkor is – többnyire – otthon látjuk el a sebet. A sebellátásnak két egyszerű lépése van: tisztítás-fertőtlenítés és sebfedés. Alapfeltétel és kötelező mindkét esetben: mielőtt hozzákezdünk a sebkezeléshez, szappannal vagy kézfertőtlenítővel mossunk kezet, és ne felejtsünk el gumikesztyűt húzni.

Tisztítás és fertőtlenítés: cél a fertőzés megelőzése

Ha ránézésre tisztának is tűnik a seb, vagy úgy véljük, hogy a vér már kimosta az esetleges szennyeződést, attól még szükség van sebtisztításra. Amennyiben nincs otthon sebtisztító oldat, az öblítéshez tiszta csapvizet használjunk – ne féljünk tőle. A szemmel látható szennyeződések eltávolításában segíthetnek a puha, flísz anyagú, nagy nedvszívóképességű sebtisztító párnák (behajtott szélű mull-lapot csak akut sebeknél használhatunk vagy már ott se), amik a hagyományos gézzel szemben nem foszlanak, nem szálasodnak, nem hagynak hátra szálakat a sebben, és nem tapadnak a sebbe. Ilyen pl. a Medicomp és a Mesoft. Szükség esetén a szilánkok vagy egyéb szilárd szennyeződések eltávolításához műszerfertőtlenítővel kezelt anatómiai csipesz használható.

Miután a seb tiszta, a sebfertőtlenítés következik. A cél az, hogy a sebbe jutott és a sebkörnyékén található mikroorganizmusok (baktériumok, vírusok és gombák) elpusztuljanak. Ezért sebfertőtlenítő oldatot használjunk (mindig legyen otthon), illetve léteznek olyan speciális seböblítők, amelyek antimikrobiális hatóanyagot is tartalmaznak így egyidejűleg teszik lehetővé a fájdalommentes tisztítást és a fertőzés megelőzését (pl. Hydroclean Solution, Cosmos, Granudacyn). Ezek az oldatok hosszú időn keresztül is biztonságosan alkalmazhatók, allergiások és cukorbetegek esetén is. A használat során a sebet és a környékét az oldattal átitatott nedvszívó seblapokkal, a sebtől távolodva körkörös mozdulatokkal kell megtisztítani.

Ma már nem használunk, és nagyon nem ajánlott csípő alkoholos oldatok használata. Az 1-2%-os hidrogén-peroxid-oldatok alkalmazása is kerülendő, mert azok elhúzódóbbá tehetik a sebgyógyulást. Szintén kerülendő a sebhintőporos kezelés, ugyanis elzárja a sebtől az oxigént, vart képez és lassítja a sebgyógyulást. A jelenleg alkalmazott, korszerű sebtisztítók és fertőtlenítők kíméletesen, égető, csípő érzés nélkül fejtik ki hatásukat. Érdemes színtelen terméket választani, a Betadin, a povidon-jódos készítmények barnás-sárgás színe a bőrön és a ruházaton is foltokhoz vezethet. Fontos, hogy pl. a kéz- és bőrfertőtlenítő oldatok nem kerülhetnek sebbe, mert más a céljuk.

A sebfedés védelmet nyújt és elősegíti a sebgyógyulást

Ha a seb tiszta és fertőtlenített, akkor már csak a befedése, régies szót használva, a seb bekötése van hátra. Soha ne hagyja szabadon a sebet a mielőbbi gyógyulás reményében. Attól, hogy a seb levegőt kap, szárad, netalán még napsütés is éri, nem lesz eredményesebb a sebgyógyulás. Egyrészt a sebgyógyulás és a regenerációs folyamatok számára nedves sebkörnyezetre van szükség, másrészt a fedés (kötszer) véd a kórokozóktól és az elfertőződéstől, valamint az egyéb behatásoktól. Napjaink korszerű sebfedői nemcsak egyszerű papír- vagy pamutdarabok, mint régen voltak. A speciális anyagú, magas nedvszívóképességű, a vért és a sebváladékot is felszívó, sebbe nem ragadó, sebsarjadzást elősegítő sebfedők optimális környezetet biztosítanak a seb hegmentes gyógyulásához.

A sebfedésnek két, technikailag különböző folyamata van: előbb lefedni, majd rögzíteni, valamint egyszerre lefedni és rögzíteni. A gyakorlatban mindkettőt használják attól függően, hogy milyen testtájékon van a seb, illetve mennyi pénzt tudunk erre a célra fordítani. Ha teheti, haszmáljon modern kötszereket, bár drágábbak, de sokkal hatékonyabbak a klasszikusokhoz képest.

A kétlépéses sebfedés: fedés és rögzítés egymást követően

A kétlépéses fedés hagyományos módszernek számít, de nem feltétlenül cserélhető fel az egylépéses fedéssel. Ennek részeként a sebre helyezett modern impregnált sebfedő lapot, hálót és a speciális, puha, steril nedvszívó sebpárnát (mull-lapokat inkább már ne használjuk!) valamiképpen rögzíteni kell. Erre valók a különböző szélességű ragtapaszok (1,25 cm, 2,5 cm, 5, 10, 15, 20 cm). Válasszunk olyat, ami könnyen téphető, jó légáteresztő, bőrbarát, vízlepergető réteggel bevont és nem rojtosodik. A ragtapaszok korszerű alternatívái az öntapadó (haft) kötésrögzítő pólyák (pl. Peha-haft, Idealast-haft), illetve a teljes felületén öntapadó, tekercses flísz rögzítőpólyák. Ezek valamelyikével a lefedett sebes terület (pl. kézujj, alkar, csukló) többszörösen, kellő szorossággal körbetekerhető. Ha pl. Tubifast csőpólyát használ, akkor ilyenre nincs szükség, a seb gyorsabban ellátható hatékonyan, kiváló rögzítéssel.

Egylépéses sebfedés: fedés és rögzítés egyszerre

Aki a gyors és kényelmes, egyszerű, de szakszerű megoldásokat szereti, az a kis sebek esetén sebtapaszt, nagyobb területet érintő és műtéti eredetű sebeknél pedig szigetkötszert használ. Ezek öntapadó felülettel rendelkeznek, a középső részükön a sebbe nem tapadó sebpárnával ellátott kötszerek, vagyis a használatukkal a sebfedés és a rögzítés egy lépésben történik meg nagyon kényelmesen és egyszerűen.

A sebtapaszok választéka nagyon széles. A tetszőleges méretűre vágható és flexibilis anyagú sebtapasz elsősorban a nehezen hozzáférhető, nehezen kötözhető testrészeken keletkezett sebek (pl. ujjak tövénél, bokánál) ellátásánál előnyös. A méretre vágható sebtapaszok mellett fix méretűek is használhatók. Ezeket elsősorban a sérülékeny bőrű időseknek és gyermekeknek tervezték. Sok esetben praktikus megoldás a vízálló sebtapasz használata. Újdonságnak számítanak a horzsolásos sebek kezelésére szolgáló, párnázó hatású, hidrokolloid gél alapanyagú, így a sebgyógyulás számára ideálisan nedves környezetet biztosító sebtapaszok. Ezek a teljes felületükön kíméletesen tapadó, horzsolást fedő tapaszok vízlepergetők, és a felragasztást követően több napig a seben maradhatnak.

A szigetkötszerek körkörös irányban védelmet biztosítanak a sebnek a fertőzésekkel szemben, sterilek akárcsak a sebtapaszok. A középső részük jó nedvszívók, a sebbe nem tapadnak bele, azaz a levételük nem jár a seb felszakításával, fájdalommal és fertőzésveszéllyel, továbbá olyan a ragasztóanyaguk, hogy azt az érzékeny bőrűek is bátran használhatják. A modern szigetkötszerek lekerekített szélűek, így sarkuk nem akad bele a ruházatba, nem tépődhetnek fel és nem fenyegetnek fertőzésveszéllyel. A különböző méretű szigetkötszernek zuhanyzásálló változata is létezik, ami védi a sebet a külső nedvességtől, miközben légáteresztő, és az optimális szellőzést biztosítja – egyébként, ha filmkötszert használunk kötésrögzítőként, az is zuhanyzásállóvá teszi a kötszert, de fürdőzésre az sem alkalmas.

Íme 7 hiba, amit gyakran elkövetünk a sebkezelés során

1. Nem mossuk ki alaposan a sebet - Első lépéként mindig mossuk ki alaposan a sebet! Ehhez használjunk tiszta, bőséges, langyos csapvizet, amivel öblítsük át a sebet és annak környékét. Ha a sérülésbe leszakadt bőrdarabok vagy idegen anyagok (pl. szálka, üvegszilánk, sóder) kerülnek, óvatosan vegyük ki ezeket egy csipesz segítségével.
2. Elmarad a fertőtlenítés - Átöblítés után fontos a fertőtlenítés is, amit ne csak közvetlenül a seb keletkezése után használjuk, hanem rendszeresen, egészen a gyógyulásig. Ehhez válasszunk olyan sebkezelő oldatot, amely alkalmas arra, hogy a sebet, és a sebkörnyéki bőrfelületet is egyaránt fertőtlenítse. A régimódiakat felejtsük el.
3. Nem megfelelő időközönként cserélünk kötést - A betegek általában félnek a kötéscserétől, illetve a sebbe esetlegesen beragadt, száraz kötszer levételétől, emiatt halogatják a kötések cseréjét. A hosszas áztatás miatt ekkor felázik a bőr és a váladékkal teli kötszerből a kórokozók a sebágyba és az a felázott sebkörnyékbe kerülnek. Ez a folyamat a seb nem kívánt megnagyobbodásához és fertőzésekhez vezethet, ami lassítja a gyógyulást és további szövődményeket is okozhat.
4. Felvágjuk a sebfedő párnákat - A nedvszívó vagy váladékfelszívó párnákat sok esetben felvágják a betegek. Ez azonban helytelen megoldás, mert így a váladékmegkötő anyagok nem tudnak érvényesülni, hiszen kiesnek a sebpárnából és komoly kárt okozhatnak a sebalapon. A sebek kezelésénél mindig a sebfelületnél 2-3 cm-rel szélesebb sebfedőt kell feltenni úgy, hogy az az ép sebszélen végződjön.
5. Helytelen kötszerrögzítés - Oda kell figyelni arra, hogy minden kötszert rögzíteni szükséges: a rögzítés a teljes kötszer felszínen legyen, mert ezzel lehet elérni, hogy a kötszer és sebalap közé ne kerüljön be más anyag, kórokozó. Kerülendő a keresztben, csíkokkal történő ragasztás, mert a kórokozók könnyen bejuthatnak a kötszer alá, illetve a ragasztócsíkok között ki tud folyni a sebváladék.
6. Krémek használata mellett rossz kötszert alkalmazunk - A korszerű kötszerek közül sok típusra jellemző, hogy csak akkor fejti ki hatását, ha nem kerül alá semmilyen külső hatóanyag, pl. krémek vagy paszták. Amennyiben az orvos rendeli el a krém vagy paszta használatát, akkor nem mindegy, hogy milyen módon fedjük le a sebet! Ilyenkor sebpárnával vagy préselt technológiával készült sebfedő lapot helyezzünk a krém vagy paszta fölé és fixáljuk is azt (pl. öntapadó kötésrögzítővel).
7. Elmarad a folyamatos kontroll - Gyakori hiba, hogy nem cserélünk rendszeresen a kötszert, ahogy az is, hogy ilyenkor elmarad az újbóli fertőtlenítés. Kisebb sérüléseknél általánosságban elmondható, hogy  naponta érdemes cserélni a kötszert ahhoz, hogy elkerülhessük a kórokozók szaporodását és a seb esetleges felázását. A modern kötszereknél ez az idő jelentősen nőhet akár 3-5 napra is.

A kötéscsere folyamata

Nehezen gyógyuló sebek esetén elengedhetetlen a rendszeres sebápolás, melynek legfőbb része a kötéscsere. A seb mielőbbi gyógyulása érdekében fontos, hogy pontosan betartsa a kötözés helyes menetét, melyet a kezelőorvos vagy szakápoló mutatott be.

Betartva a higiéniai szabályokat, illetve a megfelelő készítményeket használva sokat tehet azért, hogy a seb állapota ne romoljon tovább. A rossz vérkeringés miatt ugyanis ezek a sérülések lassabban gyógyulnak, és akár egy apró vágás is sokkal könnyebben elfertőződhet.

• Célszerű minden fontos eszközt a kötözési folyamat előtt előkészíteni, amely gördülékennyé teszi a kötéscserét.
• Fontos, hogy otthoni körülmények között is használjunk kesztyűt (nem kell sterilnek lenni).
• Tekerjük le az öntapadó kötésrögzítőt vagy a ragasztót a következő módon: a hypoallergén ragasztót úgy célszerű eltávolítani, hogy egy benedvesített papírzsebkendőt végighúzunk a ragasztó tetején, így könnyen leválik a ragasztó a sebkörnyéki bőrről.
• Emeljük le a kötszert vagy kötszereket a sebről: a váladékkal telt kötszer látványa nem szép, és gyakran szaga is van.
• Nagyon óvatos és körültekintő kötszereltávolítást igényel a seb, amely közepesen és erősen váladékozik.
• A folyó váladéktól meg kell óvni az ágyneműt és a beteg ruházatát. Célszerű erre a célra alkalmazni olyan fehér törölközőket, betegalátétet, amiket a kötözendő testtáj alá fektethetünk a kötéscsere idejére.
• Az elmaradt vagy kihagyott kötéscserék esetén előfordulhat, hogy a sebváladék megszárad, melynek eredményeképpen a kötszer beleragad a sebágyba. Fontos, hogy ilyen esetekben sem szabad áztatgatni a sebet, ugyanis a feláztatott sebváladék nem kívánatos része bekerülhet a sebbe és a sebkörnyék felpuhított bőrébe, tovább növelve a seb méretét és a fertőzésveszélyt! Ha sebkezelő oldattal (Hydroclean Solution, Granudacyn) megnedvesítjük a beszáradt kötszert, feltépés nélkül kerülhet le a fedőkötés.
• Az elhasznált kötszert bele kell tenni egy kikészített zacskóba, és azt összekötve a kommunális hulladékba tenni.
• Ezután le lehet mosni a sebkörnyéket és speciális sebtisztító spray fújható a sebágyba is.
• Fontos, hogy a beteg vagy az ápoló családtag semmivel ne nyúljon a sebágyba, de ha mégis szükséges, akkor lefertőtlenített anatómiai csipesszel tegye!
• Ne dörzsölje se a sebet, se a sebkörnyéket!
• A kezelőorvos által elrendelt kötszereket az utasítás szerinti sorrendben helyezze a sebágyra úgy, hogy a kötszer az ép bőrön, a sebszélnél szélesebben helyezkedjen el, majd rögzítse öntapadó kötésrögzítő pólyával vagy ragasztóval.

Ebből a blogbejegyzésből megismerhettük a sebkezelés folyamatát, és azt, hogy otthoni körülmények között hogyan lehet és kell okosan és helyesen ápolni a sebet. Már csak az a kérdéskör maradt: de milyen kötszerek vannak, amelyek a sebellátást segítik? - erről itt olvashat bővebben.