Az inkontinencia típusai

Szabó Zoltán József

Szerző: Szabó Zoltán József

Nehéz elfogadni azt a helyzetet, amikor azt vesszük észre, hogy a tünetként jelentkező akaratlan vizeletvesztés nem egyszeri baleset, hanem újra és újra megismétlődik. Ilyenkor félelem és szorongás lehet úrrá rajtunk, hogy vajon ezek után már egész életünkben így lesz, vagyis bennünket is utolért az inkontinencia? Megpróbáljuk tagadni, nem észre venni, inkább megváltoztatni a tisztálkodási rutinunk – csak észre ne vegye valaki. Az inkontinencia tabuvá válik miközben bezárkózunk, titkolózunk és megbélyegezve érezzük magunkat.

A vizeletinkontinencia, vagyis az akaratlan vizeletvesztés akkor válik tünetből betegséggé, amikor zavart idéz elő az életmódunkban, gondot, terhet jelent számunkra. Segítséget csak a tünettel rendelkező 30%-a kér, főként azért, mert az élet természetes velejárójának gondolja, hogy egy bizonyos kor után ez egy természetes dolog.

A vizeletinkontinencia krónikus betegség, amit lehet kezelni, amennyiben a beteget kivizsgálják és a megfelelő orvoshoz kerül. A háziorvos többnyire életmódbeli javaslatokat ad, de nem tudja olyan konkrét helyre, gondozói hálózatba tovább irányítani a pácienst, mint pl. a cukorbetegeket vagy szívbetegeket. Általában nőgyógyászhoz vagy urológushoz fordulunk ilyenkor, aki sok esetben valamilyen inkontinencia terméket fog javasolni állandó használatra.

A vizeletinkontinencia szégyent és stigmát jelenthet nekünk: bezárkózunk, titkolózunk, visszavonulunk a közösségtől, a munkától, és vélhetően megváltozik az egyén életünk. Van, aki az előléptetéséről mond le, más a sportot hagyja abba, vagy a szexuális élete megy tönkre. Bár a kor előrehaladtával csökkennek a testi funkciók, de az helytelen gondolkodás, hogy az akaratlan vizeletvesztést elfogadjuk: van rá megoldás, ami nyilván nem a tünetet kezelő inkontinencia eszközök széles tárházát jelenti.

A vizeletinkontinencia típusai

Meghatározás szerint tehát az inkontinencia a vizelet akaratlan távozását jelenti a húgyhólyagból (vizeletinkontinencia) vagy akaratlan székelést, beleértve a székletürítést (székletinkontinencia). Fokozata az okoktól és az egyéni körülményektől függően az enyhétől a nagyon súlyosig, a kismértékű szivárgástól a vizelet- és/vagy a székletvisszatartás teljes elvesztéséig terjedhet. A vizeletinkontinencia, azaz a vizelet visszatartási képtelenség gyakori, és általában terhességhez, szüléshez, menopauzához és számos krónikus betegséghez (asztma, artritisz, cukorbetegség) társul, de előfordulhat olyanoknál is, akik egyébként látszólag egészségesek.

A vizeletvisszatartási nehézségeket a tünetek alapján 4 csoportba sorolhatjuk, így beszélhetünk stressz-, késztetéses, túlfolyásos vagy kevert inkontinenciáról.

Stressz (terheléses) inkontinencia

A stresszinkontinencia jellemzője, hogy önkéntelenül kis mennyiségű vizelet távozik pl. köhögéskor, erőlködéskor, tüsszentéskor, nehéz tárgyak megemelésekor. Fiatal és középkorú nőknél ez a vizelet inkontinencia leggyakoribb formája. Okozhatja a húgyúti záróizom meggyengülése is, ami pl. szüléskor, medencekörnyéki műtétek után jelentkezhet, vagy a húgycső, illetve a húgyvezetékek rendellenes elhelyezkedésekor. 

Férfiaknál a stresszinkontinencia prosztataműtét után léphet fel, ha a húgycső felső része vagy a húgyhólyagnyak megsérül. Férfiak és nők esetén egyaránt ronthat a betegség állapotán az elhízottság, mivel így több teher nehezedik a húgyhólyagra.

Súlyossága alapján három stádium különböztethető meg:

• I-es stádiumban csak a fokozott hasűri nyomás esetén fordul elő akaratlan vizeletcseppenés;
• II-es stádiumban kisebb megterhelés esetén (pl. járáskor) is távozik akaratlanul vizelet;
• III-as stádiumban nyugalomban is előfordul a vizelet akaratlan elengedése.

Súlyos stresszinkontinencia esetén szinte folyamatosan ürül a vizelet (ezt néha teljes inkontinenciának nevezik). Felnőtteknél ez többnyire annak a következménye, hogy a húgyúti záróizom nem képes megfelelően bezáródni.

Késztetéses inkontinencia

Az inkontinenciának ebben a formájában hirtelen, intenzív vizelési inger jelentkezik. Ezt a beteg képtelen elnyomni, emiatt válik irányíthatatlan vizelettávozás. Egyes betegek a sürgető inger ellenére képesek a vizeletet átmenetileg visszatartani. Általában nagyon kevés idő van eljutni a mellékhelységig a baleset bekövetkezése előtt.

A késztetéses inkontinencia leggyakoribb típusa az időseknél fennálló idült inkontinenciának, pontos oka gyakran ismeretlen. A kor előrehaladtával a húgyhólyag izmainak működése fokozódik, a záróizmok összehúzódása romlik, ezek együttesen felelhetnek az inkontinencia kialakulásáért. A húgyhólyag krónikus túlműködése időskorban gyakori, ezért hirtelen, erős vizelési inger jelentkezik, és a betegnek gyakran kell vizelnie éjjel és nappal.