A legyengült beteg táplálása kiemelt fontosságú gyógyulása szempontjából

Szempontok a fekvőbeteg otthoni étkezéséhez, enterális táplálásához

• Étkezés előtt tegye lehetővé a hólyag ürítését és a kézmosást.
• Az étkezéshez mindig ültesse fel a beteget, nehogy félrenyeljen.
• A lábadozó beteget próbálja meg asztalhoz ültetni, ha nem akar sikerülni, akkor az ágy szélére üljön, és használjon ágyasztalt.
• Ha a beteg stabilan tud ülni a háta megtámasztása nélkül is, az ágy szélére is kiültetheti úgy, hogy talpa a padlón vagy egy kis sámlin nyugszik.
• Ha a beteg tudja tartani a tányért, adja a kezébe a kanállal együtt.
• Ágyban ülő helyzetben használhat ágytálcát vagy megfelelő ágyasztalt is.
• Ha a beteget etet, üljön az ágy szélére, bal kezével enyhén emelje meg a beteg fejét és a jobb kezében tartott kanállal etessen. Ügyelni kell arra, hogy a fejet se túl előre, se túl hátra ne hajtsa, hanem tartsa nagyjából az álló testhelyzetnek megfelelően.
• A tányért csak kb. félig töltse meg. Ha még kér a beteg, adhat újabb adagot.
• Az étkezéshez szükséges tálak, eszközök mindig a gondozó kezének közelében legyen.
• Védje a beteg hálóruháját előke használatával, ami lehet egyszer vagy többször használatos, zsebes, vagy zsebnélküli.
• Ha a beteg kora vagy valamilyen betegség miatt elvesztette a fogait, biztosítson pépes étrendet neki. Hasznos, ha van otthon turmixgép, botmixer. A pépes étel ne legyen túl fűszeres, csípős, mert a gyógyuló ínyfelületek érzékenyek lehetnek. A táplálékpótlás érdekében, használjon megfelelő ételeket.
• Ha a beteg befejezte az étkezést, azonnal vigye el a tálcát, hogy ne vegye el későbbi étvágyát sem a sokáig mellette álló ételmaradék, koszos tányér.
• Alapszabályként el kell fogadni, hogy a beteget nem szabad túletetni.
• A fekvőbeteg kalória- és táplálékbevitel igénye kisebb, ezért a megszokottnál kevesebbet kell enniük, amire Önnek oda kell figyelnie.
• Az étrend összeállításánál tartsa szem előtt a beteg addigi táplálkozási szokásait és a napi beosztását.
• A főétkezésekre is adjon keveset, amit kiegészíthet tízóraival és/vagy uzsonnával, ha igényli a beteg. Táplálék kiegészítők is segíthetnek a megfelelő tápanyagbevitel biztosításában.
• Az étel megfelelő hőmérsékletű legyen, de sokszor érdemes kóstolással is megbizonyosodni róla.
• Ne siettesse a beteget az evésben, legyen türelme kivárni.
• Várja meg, amíg a beteg a falatot megrágja és lenyeli.
• A beteg itatásához nagy segítség a csőrös csésze, vagy a különböző folyadékfejes pohár, mert ezzel a levest, pépes ételeket, gyümölcsnedvet, teát, kávét és szükség esetén bármilyen folyékony gyógyszert könnyen adhat a betegnek.
• Ügyeljen arra, hogy a szomjazó betegnek ne adja túl gyorsan az italt.
• A naponkénti folyadékmennyiséget, ha az orvos erre vonatkozó külön utasítást nem ad, nyugodtan rábízhatja a beteg szomjúságérzetére. Láz esetén muszáj többet innia.
• Ha a beteg fel tud ülni egyedül néhány korty erejéig, ki tudja szolgálni magát. Az innivalót ne pohárba készítsük oda, hanem olyan flakonban, aminek a kupakján egy nyitható-zárható kis lyuk van (sportkupak).
• Eszméletlen beteg esetében a nyelés eröltetése tilos, mert hányást vagy félrenyelést okozhat.
• A könnyen vagy gyakran hányó beteg etetésekor mindig legyen kezünk ügyében hánytál.

Mesterséges táplálás

A mesterséges táplálás olyan eljárás, amely során a beteg szervezetébe tápanyagokat juttatunk be, amikor a természetes táplálkozás nem lehetséges vagy nem elegendő. A legyengült beteg táplálása különösen fontos, ha a beteg nem tud szájon át enni vagy inni. A mesterséges táplálás két fő típusa az enterális és a parenterális táplálás. Az enterális táplálás során a tápanyagokat a gyomor-bélrendszeren keresztül juttatjuk be, míg a parenterális táplálás során az intravénás úton adjuk be a tápanyagokat. Mindkét módszer célja, hogy biztosítsa a szervezet számára szükséges tápanyagokat, így segítve a beteg gyógyulását és jóllétét.

Enterális táplálás

Az enterális táplálás az egyik leggyakoribb mesterséges táplálási módszer. Ennek során a tápanyagokat a gyomor-bélrendszeren keresztül juttatjuk be, ami a természetes táplálkozáshoz hasonló. Az enterális táplálás során a tápanyagokat a szájon át vagy a gyomorba vezetett szondán keresztül adjuk be. Ez a módszer alkalmas azoknak a betegeknek, akiknek a gyomor-bélrendszerük működőképes, de nem tudnak természetes módon táplálkozni. Az enterális táplálás előnye, hogy a tápanyagok közvetlenül a gyomorba vagy a bélbe jutnak, így a szervezet hatékonyan tudja hasznosítani azokat.

Tápláltsági állapot, tápanyag-ellátottságának mértéke

A tápláltsági állapot a szervezet tápanyag-ellátottságának mértéke. A megfelelő tápláltsági állapot elengedhetetlen a szervezet működéséhez és a betegségek megelőzéséhez. A tápláltsági állapotot befolyásoló tényezők közé tartozik a táplálkozás minősége és mennyisége, a szervezet anyagcseréje és a betegségek jelenléte. Ha a beteg megfelelő tápláltsági állapotban van, az segíti a gyógyulást és javítja az életminőséget. Az alultápláltság esetén fontos, hogy a beteg megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyagot kapjon, hogy elkerülje a további egészségügyi problémákat.

A legyengült beteg táplálása minden körülmények között kiemelt fontosságú terület.