Önkéntes segítők az otthoni beteggondozásban

Szabó Zoltán József -

Szerző: Szabó Zoltán József 

Az otthoni beteggondozás során - az esetek jelentős részében - a közelei családtagok egyike vagy egy önkéntes segítő (szomszéd, barát, ismerős, kolléga ismerőse stb.) vállalja fel a beteg szerettünk napi szintű gondozását, felügyeletét – többnyire ezt ápolásnak nevezi a köznyelv. Azonban az indittatástól függetlenül szükséges legalább egy alapszintű egészségügyi, ápolási, gondozási jártasság. Ezt a fajta tudást több intézmény is biztosítja tanfolyam keretében. Ezért érdemes minden, beteggondozással foglalkozó gondozónak a lehető legrészletesebben tájékozódnia a témában (pl. ezt a cél szolgálja ez a cikk is), mert a feladat abszolút nem egyszerű, amiről korábban már írtunk is.

Alapvető ismeretek

Induljunk ki abból, hogy a beteget nem a legközelebbi hozzátartozója gondozza, hanem egy önkéntes segítő feladata az otthoni beteggondozás. Alapvető ismeret, hogy tudjon pár lényeges egészségügyi jellemzőt a betegről. Ezen túl tudna kell, hogy ki a beteg háziorvosa és annak asszisztense (név, cím, telefonszám, rendelési idő), Erre azért van szükség, mert a gondozás során felmerülhetnek olyan kérdések, amikre csak a háziorvos tud válaszolni. Lényeges szempont: legyen jóban a háziorvossal és az asszisztensével: ők ugyanis sokat tudnak segíteni a megfelelő kapcsolatok felkutatásában, és számos kérvényt csak a háziorvoson keresztül lehet benyújtani. Másrészt, ha a beteg állapota romlik, úgyis beszélni kell az orvossal, akár még személyesen találkozni is vele. Ezen kívül tudni kell annak a közeli hozzátartozónak a nevét és elérhetőségét is, aki segíthet, dönthet, intézkedhet fontos ügyekben.

Az első találkozás a beteggel

Jóllehet minden beteglátogatásunk fontos, de az első különösen is az kell, hogy legyen. Ha Ön nem a legközelebbi hozzátartozó gondozó, akkor már az első betegtalálkozásnál mutatkozzon be a betegnek, a segítő családtagoknak, és mondja el, hogy Ön önkéntes (attól még honorálhatják a munkáját) segítő vagy épp szakképzett gondozó vagy ápoló. Állapodjanak meg abban, hogyan szólítják egymást. Mondja el pontosan a betegnek, hogy az Ön ápoló, gondozó tevékenysége milyen feladatok ellátására terjed ki. A kompetenciahatárok tisztázása sok későbbi félreértést megelőzhet, célszerű ezt írásban is rögzíteni a megbízóval. Beszéljék meg látogatásinak időbeosztását, gyakoriságát, várható időtartamát. Beszéljen a beteggel, hogy ő mit gondol a saját ápolásában való aktív közreműködéséről, és állapodjanak meg a beteg gyógyulásába való bevonása részleteiről. Az első pillanattól kezdve érzékeltesse magatartásával az ún. aktív tolerancia elvét: nem táplál előítéletet a beteg származása, körülményei, nézetei, világlátása, életvitele, kora, neme, vallása, politikai hovatartozása miatt. Legyen nyitott, elfogadó és őszinte. Ne színészkedjen. Kérje ki a beteg véleményét minden tervezett és megvalósított gondozási tevékenységről.

A gondolatait világosan és pontosan fogalmazza meg, amit természetesen a metakommunikációja (mimika, gesztusok, testmozdulatok) is támasszanak alá. A beteg embereknél a nonverbális kommunikáció jelentősen felértékelődik, kiemelt jelentőségű. Különösen fontos a félelem, a fájdalom, az agresszió, a szorongás, a harag, a szomorúság nonverbális üzeneteinek mielőbbi felismerése.

A beteggel való kapcsolatának és együttműködésének az alapja a kölcsönös bizalom. Viszonyuk sajátságos: segítő kapcsolatnak hívják. Próbáljon minél empatikusabb lenni, hiszen nagyon sokszor a beteg legbenső gondolataival, érzéseivel is találkozik. Soha ne legyen tolakodó, hiszen az Ön dolga a gondozási és ápolási feladatok elsődleges ellátása. Ha jó a beteg és a gondozó kapcsolata, majdnem mindig érdemben hagyatkozhat a beteg érzéseire, tapasztalataira és javaslataira. Ennek bibliai alapja is van, amit még a nem hívők is elfogadnak: "Amit szeretnétek, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, ti is ugyan azt cselekedjétek velük." (Mt 7,12)

Az információ megszerzésének a módja

A beteggel és/vagy a hozzátartozóval való kommunikáció során tartsa be a 6 kérdés szabályt, vagyis ezt: miért, mi, hogyan, kitől, mikor és hol. Figyeljen oda arra, hogy a kommunikációja világos, pontos, érthető és tapintatos legyen. Ha a tervezett gondozási folyamat végéhez közeledik, tehát már tudja, hogy mikor fog elmenni, előtte egy-két találkozással jelezze a betegnek, és készítse fel őt a segítő kapcsolat befejezésére. Adjon alkalmat arra, hogy a beteg bizalmasan elmondhassa Önnek a gondozással és/vagy az Önnel kapcsolatos véleményét. Az utolsó találkozásnál, az elbúcsúzás alkalmával említse meg a beteg és az Ön által végrehajtott sikeres, közös problémamegoldást. 

Amennyiben beteggondozást segítő eszközökre lenne szüksége, keresse fel webáruházunkat, sokat tudunk segíteni.