Felkészülés a sztómás életre

Szabó Zoltán József

Szerző: Szabó Zoltán József

A sztóma egy olyan mesterségesen, sebészek által létrehozott bélnyílás a hasfalon, melyen keresztül a széklet a szervezetből távozni tud egy cserélhető zsákba.

A sztóma (anus praeternaturalis, száj, szájadék a görög jelentése) használatának várható időtartama szerint lehet átmeneti vagy végleges.

• Ideiglenes sztómáról akkor beszélünk, ha átmeneti időtartamra történik a sztóma képzése. Legtöbbször belső varratok, bélösszeköttetések gyógyulásának biztosítása érdekében, illetve életmentő beavatkozások esetén kerülhet sor a kialakításukra.
• Végleges sztóma képzése során az orvos egy később már megváltozhatatlan állapot kialakítását végzi, az eredeti helyzet visszaállítására nincs mód (pl. teljes végbél, vagy húgyhólyag eltávolítása következtében).

A sztómaképzés célja szerint létrehozható a béltartalom kiürítésének biztosítására (kolosztóma, azaz vastagbél és ileosztóma, azaz vékonybél).

Ha vizeletelvezetésről van szó, akkor urosztóma (vesevezetékek kivezetése közvetlenül, vagy kiiktatott bélszakaszon keresztül), ephrosztóma (vese) vagy cystosztóma (húgyhólyag).

Már a felkészülés is nehéz folyamat

Ha valaki sztómaviselővé válik, nagy lelki megrázkódtatáson megy keresztül. A betegnek szembe kell nézni a jövővel, hogy a teste esetleg végérvényesen megváltozik, hogy egy számára mindennapos dolog egészen más lesz. Talán ez a legnehezebb ebben a helyzetben. Elfogadni, hogy amit megszokott az ember. az sosem lesz a régi. Ha tükörbe néz, nem önmagát fogja látni, hanem valaki másnak a testét. Sajnos a sztóma még ma is tabunak számít (akárcsak az inkontinencia).

A műtét előtt álló betegek nagyon félnek attól, hogy stigmatizálják őket. Attól, hogy megváltozott állapotukat mindenki látni fogja, úgy érzik mintha kiírnák magukra. Éppen ezért a lelki támogatás, segítségnyújtás sok erőt igénylő, kiemelt feladat. Ahhoz, hogy hozzátartozóként segíteni tudjunk az elfogadásban, először magunknak kell felfognunk, és megértenünk ezt az egész helyzetet, és a kezdeti ismerethiányt pótolni kell, azaz minél többet kell megtudnunk erről az állapotról, és ennek megfelelően segíteni a beteget a felépülésben, az elfogadásban – ezt a célt szolgálja ez a kurzus is.

A legfontosabb, és egyben a legelső lépés az információk gyűjtése betegként és hozzátartozóként. Ha van időnk felkészülni, talán könnyebb lesz majd feldolgozni, amikor valóban eljön az ideje. Meg kell ismernünk a folyamatot az első pillanattól, a sztómával történő mindennapokig, hogy tudjuk, mire számítsunk, mire kell készülnünk.

Nagy türelemre lesz szükség

A hangulati és érzelmi ingadozások a beteg és a hozzátartozók részéről is állandóan jelen vannak, lesznek ez idő alatt, ami talán normális is. Nem egyszerű megbirkózni velük, de ha időt szánunk rá, hogy megértsük, mi zajlik bennünk vagy a betegben, az erőt ad majd, hogy másnap felkeljünk és tehessük a dolgunkat.

Nagyon fontos, hogy hagyni kell a beteget, hogy saját tempójában, amikor ő úgy érzi, hogy itt az ideje, akkor foglalkozzon a dologgal. Ha erőszakkal próbáljuk rávenni, azzal csak az ellenállása fog nőni.

Ismerjük meg az eszközöket

Az informálódás mellett a felkészülésben nagyon fontos az eszközök megismerése, hiszen ezek a tárgyak ezután a mindennapok részei lesznek, együtt kell velük élni.

• Szerezzünk be mintákat a sztómazsákokból, adjuk oda a betegnek, hogy kézbe vehesse őket, barátkozhasson velük. Fontos, hogy valamennyi döntése neki is legyen az eszközök kiválasztásában, hiszen neki kell majd hordania őket.
• Nyugodtan próbálja fel őket, hogy tudja melyiket milyen érzés lesz majd viselni. Ez nagy segítséget jelent, hiszen így nem a műtét után, a legnehezebb helyzetben kell majd ezt a nehéz döntést meghozni.
• Ha már megvan a kórház, ahol majd a műtétet elvégzik, érdemes felkeresni ott egy sztómaterápiás nővért. Esetleg kérjük meg az orvost, hogy ajánljon valakit, akivel ő is szívesen dolgozik együtt. A nővérnek minden sztómával kapcsolatos kérdésünket feltehetjük. Segít a betegnek elsajátítani a sztóma kezelését, cseréjét, tisztántartását, a használt zsák eldobásának, a nyílás körüli szőrzet eltávolításának és a bőr megfigyelésének a módját. Információt adnak a legmegfelelőbb bőrápoló szerek, krémek használatáról, a sportolási lehetőségekről, az uszodai használatra gyártott vízálló zsákok elérhetőségéről, valamint az elkerülendő mozdulatokról, sporttevékenységekről stb.
• Ha az így kapott információ még nem elég, sztóma-klubokat érdemes felkeresni, ahol a sztómát viselő betegek rendszeresen találkozhatnak egymással, megbeszélhetik nehézségeiket, tanácsokat adhatnak egymásnak, és segítséget kérhetnek szakemberektől is. Azonban nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy egy ilyen helyzetben a családtagok és a barátok azok, akik figyelmességükkel, tapintatukkal a legtöbbet segíthetnek.

A megfelelő eszköz kiválasztása nem könnyű, de nagyban megkönnyítheti mindenki életét. Olyanra van szükség, am leendő viselőjében a helyzethez képest nem vált ki viszolygást. Ami tapintásra és küllemre is megfelel az ő elvárásainak, életvitelének. Mindenképpen ajánlatos több eszközgyártó termékét megnézni, kipróbálni, hiszen ez egy olyan kellék, amit muszáj elfogadni. Az, hogy pontosan milyen eszközre lesz szüksége, csak a műtét után derül ki, de minden betegnek megvan a joga, hogy a számára legszimpatikusabb gyártót válassza, és annak a termékét kapja.

A műtét után

A műtétet követő első néhány hét a legnehezebb. Ilyenkor derül ki, hogy a beteg valójában mennyire volt felkészült, hogyan viszonyul az új testéhez. Ha sikerült az elfogadás, sokkal egyszerűbb helyzetben lesz a család is és a beteg is. Talán épp ezért is fontos a megfelelő felkészítés a műtét előtt. Aki ismeri a folyamatot, sokkal könnyebben, gyorsabban fogja megtanulni, hogyan ápolja sztómáját. Kevésbé fogja magát kiszolgáltatottnak érezni szeretteivel szemben, hiszen képes lesz egyedül szembenézni a mindennapok nehézségeivel. Fontos, hogy ha kell, ott legyünk, tudjuk, mit kell csinálni. Amikor szükség van ránk, segítsünk nem éreztetve, hogy ez már más és nem természetes helyzet. Ezért is sok helyen fontosnak tartják, hogy a tanulás alatt a legközelebbi családtag, aki a mindennapi ápolásban is segítséget nyújtott eddig is, jelen legyen és ő maga is tanulja meg a sztómás teendőket, mert előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor igenis szükség lesz a tudására.