Ma a Down-szindrómás emberekre emlékezik a világ
Minden év március 21-én azon embertársainkat „ünnepli” a világ, akik Down-szindrómával élnek. Ma gondolunk azokra is, akik a Down-szindrómásokkal egy családban élnek, értük dolgoznak, hogy életük teljesebb legyen. A Down-szindrómásokat is megilleti az emberi méltósághoz való jog, részükre is biztosítani kell a lehető legjobb életminőséget, az információkhoz való hozzájutás lehetőségét.
tovább olvasom...
Ezen világnap viszonylag újkeletű, a világon 2006 óta ünneplik, az ENSZ pedig 2011-ben fogadta el hivatalos világnapnak, tehát a tagállamok 2012 óta ünneplik hivatalosan. Az ENSZ részére Brazília vetette fel a világnap szükségességét, majd össze is gyűlt hamar 12000 támogató aláírás, mely nyomatékosította fontosságát. Az ENSZ felhívja tagállamainak figyelmét erre a világnapra is, valamint ösztönzi is tagjait arra, hogy törekedjenek a minőségi élet biztosítására a Down-szindrómások számára, az élet minden területén. Ez hatalmas előrelépés mind a jelzett fogyatékossággal élő személyekre nézve, ahogy az őket nevelő családok számára is, hiszen ezelőtt gyakran komoly elszigeteltségben éltek, gyakran előítéletekkel körülvéve.
De miért épp ezen a napon tartják ezt a világnapot? Nos azért, mert március 21-e dátum komoly jelentőséggel bír, hiszen a 21-es szám a rendellenesség hátterében álló 21. kromoszóma három példányban lévő jelenlétére utal. A világnap alkalmából koncerteket, érzékenyítő programokat, jótékonysági sétákat tartanak, hogy felhívják a többségi társadalom figyelmét a Down-szindrómás emberekre. Örvendetes lenne, ha nem csak ezen a napon figyelnénk ezen embertársainkra, hanem az év minden napján.
A Down-szindróma világnapja mára Magyarországon is jelentős társadalmi eseménnyé nőtte ki magát, több városban is nívós rendezvényeket szerveznek a Down-szindrómás emberek tiszteletére. A Down világnapi gálát 2014-ben Székesfehérváron, míg 2015-ben Nyíregyházán tartották. Lassan a Down-szindrómás emberek is aktív részesei lesznek a társadalomnak, köszönhetően a világnapnak, és a Down-szindrómásokat fejlesztő gyógypedagógiai módszereknek. Ma már nem ritka, hogy egy Down-szindrómás ember 60-70 éves koráig is él, ami régebben elképzelhetetlen volt.
Ahhoz, hogy tudjuk, kikről is szól ez a világnap, érdemes megismerkednünk ezen rendellenesség főbb jellemzőivel. A Down-szindrómás emberekre jellemző az alacsonyabb testmagasság, gyengébb izomtónus, jellegzetes arc, és szemforma, enyhe, vagy súlyosabb értelmifogyatékosság, a tenyéren végighúzódó barázda. A rendellenesség hátterében a 21. kromoszóma többszöröződése áll, ami elváltozásokat okoz a magzat fejlődésében, majd a későbbiekben is. A Down-szindrómát a XIX. században diagnosztizálta John Langdon Down francia orvos, aki 1866-ban egy tanulmányban rendszerezte is felfedezéseit. Ezen felfedezés előtt is találkozunk Down-szindrómás emberekkel a képzőművészetben, különböző ábrázolásokban. Nincs egyértelmű konszenzus a szakemberek közt abban, hogy milyen hatások együttállása kell ahhoz, hogy egy magzat Down-szindrómás legyen, de nagyobb valószínűsége van a rendellenesség kialakulásának abban az esetben, ha idősebb nő vállal gyermeket. Kimutatták, hogy 35-40 éves kor felett nagyobb az esély arra, hogy a születendő gyermek Down-szindrómás lesz. Fontos leszögeznünk, hogy minden egyes Down-szindrómás ember külön egyéniség, tehát ebben az esetben sem célravezető a beskatulyázás, általánosítás még akkor is, ha vannak bizonyos általános jellemzői ennek a rendellenességnek.
Gondoljunk tehát március 21-én a Down-szindrómás emberekre, és a velük foglalkozó szakemberekre, családokra, hogy ez a világ számukra is élhető legyen!
