Barion Pixel
Oldalunk cookie-kat használ, amelyek információkat szolgáltatnak számunkra az oldallátogatási szokásokról, de nem tárolnak személyes információkat. Adatkezelés.
Termékek Menü

Így segítheti a látássérült embereket - ma van a Fehérbot világnapja

Szabó Zoltán József -
2017. 10. 13. 06:19:16
Így segítheti a látássérült embereket - ma van a Fehérbot világnapja

Ma van a Fehérbot, azaz a látássérült emberek (vakok és gyengénlátók) világnapja, amit 1988 óta minden év október 15-én tartunk. Célja a figyelemfelhívás, a látássérült emberek értékeinek, társadalmi szerepvállalásának bemutatása. Az alábbiakban néhány támpontot és fogódzót gyűjtöttünk össze azzal kapcsolatban, hogyan segíthetjük a vak embereket a mindennapi életben.

tovább olvasom...

Látássérültek helyes kísérése

Ha találkozik az utcán kísérő nélkül és láthatóan elbizonytalanodva közlekedő látássérült emberrel, ne habozzon segítségét felkínálni! Kérdezze egyszerűen meg: - Segíthetek Önnek? Igenlő válasz esetén a kísérő felajánlja egyik karját a vak embernek: „A jobb vagy a bal karomat kéri?” A kísérő ezzel a karjával megérinti a vak embert, amit az megfog a könyök fölött úgy, hogy az ujjai belül vannak, a hüvelykujja pedig kívül. A vak személy derékszögben hajlítja karját teste mellett. A két ember így párhuzamosan helyezkedik el, a vak ember egy alkarhosszal megy a kísérő mögött. A fentiek ellenére ajánlatos, hogy a vak ember továbbra is használja a botját, hisz az biztonságérzést ad neki. Ezért nem szabad a vak botját tartó kezét fognunk. A kísérő a vezető karját a teste mellett tartja, kivéve a szűk átjárókat, a megállásokat, hogy megfoghasson egy tárgyat. A kísérő a könnyed vagy görcsös fogásból érzékeli azt a bizalmat vagy bizalmatlanságot, amely a vak személyből felé árad. Szűk átjárók esetén a kísérő hátranyújtja a „vezető karját”. A vak személy, akit ezzel a mozdulattal figyelmeztet, mögötte helyezkedik el. Határozottságra van szükség az irányváltoztatások esetén. A kísérőnek lehetőség szerint derékszögben kell irányt változtatnia és minden hirtelen manővert el kell kerülnie. Amikor útbaigazítást kérnek, írjuk le a helyet, a követendő útvonalat („Forduljon a jobb oldala irányába!”, „Harmadik ajtó balra!”), adjunk meg nem látással érzékelhető karakterisztikus pontokat (az étterem megtalálható a pohárcsörömpölés, az ital és esetleg az ételszag nyomán), ajánljuk fel az illetőnek, hogy elkísérjük. Győződjünk meg róla, hogy az adott válasz elegendő számára. Ne fejezzünk ki bizonyos információkat kizárólag csak gesztikulálásokkal vagy mimikával. Ne induljunk el előzetes bejelentés nélkül. Kérjük, ne lepődjön meg, ha a felajánlott segítséget nem veszik igénybe. Vannak vak emberek, akik szívesebben hagyatkoznak magukra, mint mások segítségére. A látássérültek többsége azonban szívesen fogadja a felkínált segítséget.

Járdák és lépcsők

A járdaszegélynél a le- és fellépésnél a kísérő mindig lassítson! Közvetlenül a le-, illetve fellépésnél figyelmeztessük társunkat: - Most lépjen fel/le! A lépcsőknél elég annyit mondani, hogy: Vigyázat, lépcső!, de feltétlenül tegye hozzá az irányt is (fel vagy le). Korláttal kiegészített lépcsőnél mindig kérdezzük meg, hogy szeretne-e a korlátba kapaszkodni. A lépcsőket nem kell számolni, de az utolsó lépcsőfoknál szóljon, ez az utolsó. Ha választani lehet lépcső és mozgólépcső között, bízza azt a látássérült emberre. Amennyiben a mozgólépcsőt választja, a rálépés után hívja fel látássérült társa figyelmét a gumikorlátra. Tegye hozzá az irányt is! A pontosság mindig fontos egy látássérültnek.

Hol is vagyok?

A látássérült személyeknek nehézségeik lehetnek saját helyzetük térbeli meghatározásában, valamint bonyolult területen való tájékozódás és haladás esetén. Ha helyzetükről kérdeznek vagy tájékozódni szeretnének, pontosításokkal írjuk le a helyet: az ön jobb keze felől ez és ez, öntől balra ez és ez található stb. Vegyünk igénybe egyéb módokon megtalálható pontokat, mint pl. az illatszerboltból kiszűrődő kellemes illatok stb. Ajánljuk fel az illetőnek, hogy elkísérjük. Ha elfogadja a vezetést, tartsuk be a nemlátó és rosszul látó személyek vezetésének technikáját.

Közlekedési eszközök használata

A látássérült személynek nehézségei lehetnek az általa használni kívánt jármű, annak ajtaja, valamint a járműben lévő helye megtalálásában. Lehetőleg az első ajtón szálljunk fel vele, mert így a vezető láthat minket. Tömegközlekedési eszközökön, fel- és leszállásnál a látássérült embert általában segítik. Többnyire csak az a baj, hogy egyszerre többen akarják ezt jó szándékúan tenni, és a vak ember ilyenkor nem tudja, melyik segítő kézre „figyeljen”. A vak személyt kísérjük a jármű lépcsőjéig, ő botjával megkeresi a kezdő lépcsőfokot. Szabad kezét tegyük a kapaszkodóra. Egyedül szálljon fel a járműre, ahol kezét szintén egy kapaszkodóhoz visszük. Ha úgy kívánja, kísérjük el őt a helyéig. Leszálláskor a teendő ugyanez, csak még a lépcsőfokok számát is mondja meg. Kezét helyezze a kapaszkodóra! Nehézségei lehetnek a leszállási hely meghatározásában is. Ha a vak személy leszállást jelzett, mutassuk meg neki az ajtót és a megállót, ahol le kell szállnia.

Ülőhely

Amikor egy vak embernek ülőhelyet kínál, akkor a döntést bízza rá, hogy igénybe veszi-e azt vagy sem. Természetesen a tömegközlekedési eszközökön biztonságosabb, ha ül, mert pl. hirtelen fékezésnél érthetően nagyobb veszélyben van mint látó társai. Abban az esetben, amikor le akar ülni, nem elég közölni, hogy itt van egy szabad hely, hanem mondjuk meg az irányt is, és ha lehet, fogjuk meg a könyökét, és vezessük oda az ülőhelyhez. Amennyiben állni kíván, úgy tegyük kezét a megfelelő kapaszkodóra.

Közlekedés autóval

A kísérő az ajtóval szemben helyezkedik el, és elmagyarázza a helyzetet: „Ön a bal ajtóval szemben áll.” Karjáról leveszi a vak ember kezét, és a kilincsre helyezi, aki ezáltal ki tudja nyitni az ajtót, és beülhet a kocsiba. A kísérő tenyerével védi az autó tetejétől a beszálló fejét, hogy az elkerülje az esetleges fejsérüléseket.

Helytelen segítség

Gyakran a látó ember nem közvetlenül segít, hanem úgynevezett „távirányítással”. A látássérült mögött haladva, anélkül, hogy fogná vagy vezetné, a kritikus pillanatban gyorsan megszólal, pl. így: Vigyázzon! Jobbra! Balra! stb. E jó szándékú, de szakszerűtlen segítség többet árt, mint használ. Tudnunk kell, a vak embert zavarja, hogy valaki folyamatosan követi őt függetlenül attól, hogy segíteni akarják. A követő, segítő szándékú irányjelző szavai megosztják figyelmét, stresszhelyzetet eredményezhetnek. Soha ne fogjuk meg a vak személyt a karjánál fogva, és ne húzzuk a fehérbotos kezét, valamint ne rázzuk „vezetőkarunkat”, és ne forogjunk össze-vissza közlekedés közben.

Bankok és minősítések