Egyenlő esélyekkel többre jutna a világ
Május 5-e az Esélyegyenlőség Nemzetközi Világnapja. Gondoljunk azon társadalmi csoportokra, melyek tagjai bármilyen értelemben hátrányt szenvednek, és segítsük elő az esélyegyenlőség létrejöttét azzal, hogy a mindennapi élet forgatagában is embernek tekintjük őket. Számos hátrányt, gátat, berögzött gondolkodásmódot kell leküzdeni, de jó úton járunk a cél eléréséhez.
tovább olvasom...
Május 5-e az Esélyegyenlőség világnapja. Ezen a napon kicsit több hangsúlyt kap az a gondolatmenet, melyet már a francia forradalom idején megfogalmaztak alapjaiban. Később a világ döntő részén elterjedt a nézet, mely szerint mindenkinek egyenlő jogokat kell biztosítani az élet minden területén nemre, vallási, etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül, amibe aztán belevették a fogyatékossággal élő személyeket is. Az EU-n belül ezeket a jogokat, az Európai Unió alapjogi chartája garantálja papíron. Ez a dokumentum biztosítja elvi szinten minden, az EU területén élő polgár számára az emberi méltósághoz, demokráciához való jogokat, tehát ez a fogyatékos emberekre is vonatkozik.
Továbbra is alapvető probléma, hogy a gyakorlatban nehezen valósul meg ezen elvek érvényesülése, hiszen gyakran találkoznak a legkülönbözőbb társadalmi csoportok, a legkülönbözőbb előítéletekkel a többségi társadalom részéről. Hiba volna persze azt gondolnunk, hogy kizárólag a fogyatékos embereket éri diszkrimináció az élet bizonyos területein, mert bizony némelyek egyes nemzetek polgáraival nincsenek kibékülve, és még lehetne sorolni az okokat, melyek miatt kirekesztően bánunk egymással. Akadnak persze kivételek is, de fontos, hogy ezen a világnapon rávilágítsunk a hiányosságokra, hogy lássuk, van még mit tenni az esélyegyenlőség megvalósulása érdekében. Gyakran kizárólag a többségi társadalmat hibáztatjuk előítéletei és kirekesztő megnyilvánulásai miatt, holott a periférián élő társadalmi rétegek is sokat tehetnének azért, hogy jobban elfogadják őket. Sokat mozdíthatnak az ügyön a különböző érdekvédelmi szervezetek, ám a mindennapi életben egy-egy ember is sokat lendíthet saját és a hozzá hasonlóan élő emberek sorsán. Ha ugyanis el tudja magát fogadtatni szűkebb környezetében egy fogyatékos ember, akkor komoly lehetőséget nyerhet arra, hogy tágabb körben is változzon az emberek hozzáállása egy adott periférián élő társadalmi réteggel, csoporttal kapcsolatban.
Mi emberek már csak úgy működünk, hogy hajlamosak vagyunk hamar elhamarkodottan ítélni, egy megtapasztalt esetből általánosítani. Ha tehát ebből az állításból kiindulva találkozik egy épnek vélt ember egy fogyatékossággal élővel, és azt tapasztalja, hogy az illető nem tud viselkedni egy adott helyzetben, nem önálló, hanem olyan dolgokban is segítségre szorul, melyeket egyébként képes lenne megoldani, akkor azt fogja hinni: mindenki ugyanilyen gyámoltalan, pedig egy jeles képviselővel találkozott csak egy bizonyos társadalmi rétegből, mely az egyik doboznak, egy bizonyos rekeszéből való.
Értékelnünk kellene, hogy sokfélék vagyunk, és ez a sokféleség képes egésszé forrni, ha azt keressük, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt. Nem az egyéni jellemzők összemosásáról van szó, hiszen ebben az esetben egy jellegtelen masszát kapnánk, hanem mindenki a maga egyéniségével, és képességeivel tehet hozzá ahhoz a nagy egészhez, melynek egyik jellemzője az, hogy megvalósul gyakorlati szinten is az esélyegyenlőség.
Amíg azonban mindez nem valósul meg, szükség van világnapokra, melyek figyelmeztetnek arra, hogy van még bőven tennivalónk, és persze érdemes megemlékezni egy-egy világnapon bizonyos emberekről, eszmékről annak érdekében, hogy tudatosuljon bennünk létük. Ha bármely világnap hatására tovább gondoljuk bizonyos emberek problémáit, talán velük együtt működve, a megoldást is megtaláljuk a terhek, nehézségek könnyítésére, elviselhetőbbé tételére. Egyszer talán megéljük, hogy valódi értelmet nyernek azon hangzatos szavak, melyek az alapjogi charta-ban is olvashatók, és akkor elmondhatjuk, volt értelme a világnapoknak, mert addig emlékeztettek minket olyan dolgokra, melyek mellett gyakran csak elsétálunk, hogy egyszerre kipattant a megoldás a fejünkből végre.
