Dióhéjban a hallássérültek történetéről

Szabó Zoltán József -

A Siketek Nemzetközi Szövetségének határozata alapján, 1958 óta minden év szeptember utolsó vasárnapján - az idén szeptember 29-én - tartják a Hallássérültek (Siketek) Világnapját. Mint minden fogyatékossággal kapcsolatos világnapnak, ennek is a figyelemfelhívás, a társadalmi integráció elősegítése a célja. A hallássérült emberek életét ugyanis sajátos kommunikációs problémák, következésképp életminőségbeli hátrányok jellemzik mind a magánélet, mind pedig a munka területén. Ha ismerjük a gondokat, látjuk az ok-okozati összefüggéseket, tisztában vagyunk a kommunikációs zavarokból adódó sajátos megnyilvánulásokkal stb., akkor sokkal segítőkészebben, empatikus módon mozdíthatjuk elő társadalmi befogadásukat. Az alábbiakban a hallássérültek történetébe nyújtunk rövid bepillantást.

A „hallássérült” kifejezés a siketeket és a nagyothallókat egyaránt magába foglaló gyűjtőfogalom – hasonlóan a látássérültekhez, ahol a gyengénlátó és a vak tartozik az előbbi fogalom alá. A jogszabályok szerint siketnek kell tekinteni azt a személyt, akinek a hallásküszöb értéke mindkét fülön 80 decibel felett van, nagyothalló az, akinél ez az érték 60-80 decibel közé esik. Világszerte 250 millió ember szenved hallássérüléstől, közülük 70 millió csaknem teljesen süket. Szakértői vélemények szerint a szegény országok lakosai tízszer akkora valószínűséggel süketülnek meg, mint az iparilag fejlett országokban élők. A szegény országokban gyakoribb a fiatalkori hallássérülés, főként a hiányos orvosi ellátás következményeként. Ezt előidézheti nem kezelt középfülgyulladás, agyhártyagyulladás vagy az anya terhesség alatti megbetegedése. Mindenütt jellemző az időskori halláskárosodás, újabban azonban egyre több hallásromlás nem az életkor, hanem a környezeti zajártalom miatt következik be – érdemes végignézni, mennyi ember fülében látunk fülhallgatót, amiben olykor nagyon hangos zene szól.

A siket (nem süket, mert az sértő és bántó fogalom!) emberek nyelvi és kulturális kisebbségnek tekintik magukat, ezért törekszenek szervezeteik arra, hogy a siket embereknek ugyanolyan jogaik legyenek, mint a többi állampolgárnak. Mivel a nagyothallók többsége hallóként élte le életét vagy annak java részét, számukra a hallás csökkentése a családban, munkahelyen, baráti körben betöltött szerepük megváltozását idézi elő: elszigetelődéshez, elmagányosodáshoz vezethet. Nekik a legnagyobb segítséget a jól működő hallókészülékkel és tartozékaival való folyamatos ellátás, speciális telefonok, hang- és fényeszközök, illetve a mindennapi életvitelt megkönnyítő technikai eszközök (telefonerősítő stb.) biztosítása jelenti. Az Értéksziget Webáruházban számos életvitelt segítő és kommunikációt fejlesztő eszköz található nemcsak hallássérült, hanem más fogyatékos vagy idős embernek.

A történelem folyamán a hallássérült emberekre eltérő módon tekintettek. Az ókori birodalmak, pl. az egyiptomi, római, viszonylag toleránsak voltak a hallássérült emberekkel, de egyenlő félként nem kezelték őket. A spártaiak be sem fogadták őket, sőt, életükre törtek. A középkori Európában általánosan elterjedt keresztyén egyház szintén nem volt diszkriminatív jellegű, a siketekről való gondoskodást erkölcsi kötelességnek tartották annak ellenére, hogy a fogyatékosságot – az ókori felfogáshoz hasonlóan – isteni büntetésnek vélték. A népvándorlás korának népei is előszeretettel választottak táltosnak, sámánnak fogyatékos embereket, sérültségüket túlvilági eredetűnek tartva. A középkori törvények – Magyarországon is – gyakran éltek a csonkítással mint fenyítőeszközzel. A jellemző büntetések közé tartozott a fül levágása is.

Az első jelnyelvi szakkönyv Angliában jelent meg 1664-ben, a siketek szervezett oktatása Franciaországban kezdődött 1770-ben létesített siketnéma-intézetben. A XVIII. században Magyarországon az első árvaházak megjelenésével megkezdődött a siketek gyámolítása, de az oktatásuk Jólészi Cházár András és számos támogatója révén, 1802-ben indult meg Vácott. A XIX. század második felében összecsaptak a jelnyelvtanítás és a hangos beszédre tanítás hívei (az oralisták). Az orális módszer hívei nyertek, miután 1880-ban, a Milánóban megrendezett, siketoktatással foglalkozó kongresszuson egyértelműen e mellett foglaltak állást. Ennek következtében pl. Magyarországon az I. világháborúig az összes sikettanárt eltávolították az iskolákból. Ugyanebben az időszakban indult meg a hallássérült emberek szervezetekbe való tömörülése, pl. 1890-ben megalakult a Brit Siketnéma Szövetség. Magyarországon 1887-ben jött létre az első, Egyetértés Társaskör néven, az országos szervezet pedig 1907-ben Cházár András Siketnéma Otthon néven alakult meg. Később, 1950-től a Siketnémák Szövetsége, jelenleg a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) nevet viseli. A két világháború között Magyar Nagyothallók Országos Szövetsége is működött. A XX. század második felében komoly harc indult meg a jelnyelv valódi nyelvként történő elfogadásáért, ennek következtében ma már az orális és a jelnyelvi módszert egyaránt használják az oktatásban. A szervezeti élet szempontjából nemzetközi téren először 1951-ben alakult meg a Siketek Világszövetsége (World Federation of the Deaf), 1977-ben pedig a Nagyothallók Világszövetsége (International Federation of Hard og Hearing). 1991-ben a Tokióban tartott Siketek Világkongresszusán megfogalmazták, hogy a jelnyelv a siketek anyanyelve.

Magyarország az Európai Unióban másodikként hozott olyan jogszabályt, amely kimondja, hogy a hallássérültek közössége nyelvi kisebbség, illetve hazánkban elsőként rögzíti a siketvak személyek jogait. A törvény alapja lehet egy olyan szemléletváltásnak is, amelyben a hallássérültekről nem mint fogyatékosokról, hanem mint valódi nyelvi kisebbségről gondolkodunk. 2017. szeptember 1-jétől kötelező lesz a jelnyelvi oktatás biztosítása, illetve – igény szerint – a kétnyelvű oktatás megszervezése a siket gyermekeknek a nekik létrehozott iskolákban. A törvény ezen kívül erős támaszt jelenthet azoknak a felsőoktatási intézményeknek és oktatóknak, akik elkötelezték magukat a jelnyelvtanítás programjának kidolgozása mellett.

Magyarországon a lakosság csaknem tíz százaléka, azaz majdnem egymillió ember él valamilyen fokú halláskárosodással, közülük mintegy hetvenötezer hallássérült.

Cégünk, a Fogyatékosügyi Kommunikációs Intézet elkötelezett a fogyatékos és idős emberek segítése, esélyegyenlőségük előmozdítása és társadalmi integrációjuk mellett. Ezt elősegítendő, az év különböző napjain, amikor munkánk során valamilyen nevezetes naphoz érkezünk (Fehérbot Napja, Fogyatékos Emberek Világnapja, Autizmus Világnapja stb.) ingyenes szállítást biztosítunk az aznapi rendelésekre értékhatártól függetlenül, ha banki utalással vásárol Értéksziget Webáruházunkban. Az Ingyenes Szállítási Napok megvalósítása azért vetődött fel bennünk, hogy még tudatosabban erősítsük cégünk elkötelezettségét egy jobb, szebb, élhetőbb és fenntarthatóbb jövőért, másrészt fel szeretnénk hívni a figyelmet fogyatékos embertársainkra, és legalább az Ingyenes Szállítási Napokon nagyobb figyelmet koncentrálni a fogyatékosügy segítésére. 

Szeptember utolsó vasárnapján, a Siketek Nemzetközi Világnapján, díjmentes kiszállítást biztosítunk belföldre értékhatártól függetlenül valamennyi termékünkre. A rendszer által felszámolt szállítási díjat (ha 20.000 Ft értékhatárig vásárol) a számlán levonva érvényesítjük.