A házi betegápolás feltételei (1. rész)
A házi betegápolás nehéz, fárasztó és az egész családot próbára tevő, többnyire hosszútávú feladat. Akkut betegségek esetén a helyzet sokkal egyszerűbb, de krónikus betegségeknél már részletekbe menő átgondolásra, családi megbeszélésre lesz szükség. Bár sok mindent magunktól is tudunk, de érdemes a cikk alapján is gondolkodni a hatékony ápolás érdekében.
tovább olvasom...
Szerző: Szabó Zoltán József
A házi betegápolás többnyire nehéz, sokszor embert próbáló feladat. Egyrészt azért, mert eszközökre van szükség hozzá, és azt sem tudjuk, hol és mit szerezzünk be. Másrészt a gondozás jelentősen megváltoztatja az ápoló hozzátartozó és családja életét, mindennapjait. Szeretteink rövid távú ápolása egyszerűbb, mert legfeljebb pár hétről van szó, és kevésbé kell dolgokat megváltoztatni. Azonban a krónikus betegápoláshoz már stratégia, szervezés kell (lehetőleg még a beteg hazaérkezése előtt), amihez két feltételt szükséges átgondolnia minden családnak mindannyiuk érdekében. Ennek kapcsán az első cikkünk a mentális, míg a második a fizikai feltételekről fog szólni.
Mentális feltételek a házi betegápoláshoz
Bármennyire is gondolnánk egyszerűbb, „majd én gyorsan megoldom” feladatnak a betegápolást, higgyük el, egyáltalán nem az: nagyon sok felkészülést igényel és áldozathozatalt a beteg minél jobb ellátása érdekében. Sőt, a feladatra nem is alkalmas mindenki pl. a természeténél, jelleménél fogva, sőt, vannak helyzetek, amikor már jobb és célszerűbb szakemberre bízni a gondozást vagy ápolást. Ha nem ezt választanánk a havi 240-300.000 Ft gondozási díj miatt, akkor meg kell találni a megfelelő személyt a családban. Arra figyelni és ügyelni kell, hogy a családtag gondozót pártfogoljuk, segítsük, bátorítsuk. Minél több terhet tud levenni a válláról a család (elmegy valaki a patikába, másik családtag takarít, kezeli a pénzt, segít a tisztálkodásban, betegmozgatásban stb.), annál kevesebb időbe és energiába fog kerülni a gondozás, és kevésbé lesz annyira fárasztó. Bár szervezéssel szinte mindent meg lehet oldani, a szűkebb család élete nagy valószínűséggel a betegről fog szólni egy jó ideig, és nemcsak az egy háztartásban élőkkel kell megbeszélnünk, mit várhatunk, mire számíthatunk, de a távolabbi rokonoknak, barátoknak, talán még a munkatársaknak is tudniuk kell ezt.
Az ápolás megtervezésekor lehetőleg a szakorvossal, a háziorvossal, az egyéb szakemberekkel (dietetikus, gyógytornász), az esetleg igénybe veendő szakápolókkal és az ápolásban részt vevő távolabbi családtagokkal, barátokkal vagy önkéntesekkel egyeztetve. Fel kell mérni, hogy mire képes a beteg segítség nélkül, illetve, hogy a jelenlegi állapota meddig fog tartani: várható-e romlás vagy javulás. Megtanítható vagy újratanítható olyan cselekvésekre, melyekre jelenleg nem képes, és ha igen, szükséges-e ehhez szakember vagy elég hozzá a türelmes gyakorlás? Fel kell mérnünk, mennyire biztonságos az a környezet, ahová a beteget el kívánjuk helyezni: mennyire kényelmes - a betegnek és a gondozónak egyaránt! -, mennyire szellőztethető, hogyan lehet megoldani a tisztálkodást, az intim szükségleteket, az étkezéseket. Szükséges-e esetleg az otthonunk átalakítása, biztonságosabbá tétele.
Az otthonápolás során elsősorban a gondozó, ápoló élete változik meg, az ő napjait kell a beteghez igazítania. Gondoskodnia kell a lábadozó vagy beteg táplálásáról, gyógyszereiről, orvosi vizsgálatairól, higiéniájáról és kényelméről, emellett természetesen a lelki, érzelmi igények sem elhanyagolhatóak.
Bármekkora is a lelkesedés kezdetben, idővel sajnos jelentősen csökkenni fog. Mindenki tudja, hogy türelmesnek, megértőnek és támogatónak kell lennie - még akkor is, ha valami olyan dolog történik, ami kihozza a sodrából. Sajnos, ez elkerülhetetlen: a feszültség, a stressz a mindennapok velejárója. A folyamatos készenlét, a rendelkezésre állás, az állandó odafigyelés nagyon kimerítő tud lenni. Egyes családok ezt anyagilag kompenzálják a gondozónak, mások pedig végzik tovább ugyan úgy szeretetből és tiszteletből.
A házi betegápolásnál kiemelt szerepe van a kikapcsolódásnak, kimozdulásnak. Annak tehát, hogy ne mindig ugyan azt csináljuk, hanem jusson időnk magunkra, a szűkebb és tágabb családunkra, szeretteinkre is a gondozott mellett. Meg kell oldani, hogy a gondozó elmehessen otthonról néhány órára, vagy 1-2 napra. Mivel minden a beteg hozzátartozó, vagyis az ápolásra, gondozásra szoruló körül forog, a nagyon szűk családnak meg kell beszélnie ezt az ügyet, és egyetértésre kell jutniuk. Önmarcangolásra és „mi lett volna, ha” kérdések felvetése értelmetlen és felesleges, mert semmin sem változtat, de rontja a helyzetet, a szeretett családtag iránti törődést.
Kevesen szoktak a pénzről beszélni, de szükséges a beteggondozáshoz. Számos, előre annyira nem tervezhető költséggel járhat az ápolás. Itt most nemcsak az eszközökről van szó, hanem pl. betegszállításról, háziorvos kihívásáról, gyógyszer ügyeleti időben történő kiváltásáról. Pl. ha fizetős betegszállítót kell hívni, az Budapesten 6-7000 Ft alkalmanként, a gyógytornász 3000 Ft (ennyit, de inkább 5000 Ft-ot illik adni legalább a háziorvosnak is a havi egyszeri kötelező vizitért), a logopédus és a gyógymasször 6000 Ft, a gondozónő óránként 800-1200 Ft. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a folyamatos otthonlét, a sűrűbb mosás, esetleg melegebb lakás, a napi többszöri tisztálkodás mennyivel növelheti a rezsiköltséget.
Megfontolandó a szakápoló alkalmazása
Arra is készülni kell, hogy – bizonyos betegségek és állapotok esetén – a gondozott vagy ápolt nem ismeri meg a saját lányát, férjét, aki pl. a napi feladatokat végzi. Ez egy idő után már nagyon elszomorító lesz, óriási lelki teherré válik. Eljöhet az a pillanat, amikor át kell engedni a feladatot szakavatott ápolónak, vagy meg kell bízni egy gondozásra szakosodott céget. Ez nem szívtelenség, nem tisztességtelenség. Amit már nem tudunk (mert nem lehet vagy nem akarunk) egyedül a családdal megoldani szakismeret, idő hiánya miatt, ott másra kell bízni a feladatot. Egy szakápoló, orvosi jelenlét nélkül, az alábbi feladatokat láthatja el:
- Szondán át történő tápláláshoz és folyadékfelvételhez kapcsolódó tevékenységek végzése és megtanítása.
- Állandó katéter cseréje, vagy rendszeres katéterezés, hólyagöblítés.
- Az intravénás folyadék beadásához kapcsolódó feladatok, injekciózás.
- A baleseti, és egyéb műtétek utáni szakápolási feladatok, és a testi higiénia biztosítása, valamint a mozgás segítése.
- Műtéti területek (nyitott és zárt sebek) ellátása, a sztómaterápia kezelése.
- Fekélyek szakszerű ellátása.
- Gyógyászati segédeszközök, protézisek használatának tanítása.
- Mozgás és mozgatás eszközeinek használata, a mozgás tanítása hely- és helyzetváltoztatás segítése.
- Oxigénterápia.
- Tartós fájdalomcsillapítás szakápolási feladatai haldokló beteg otthonában történő szakápolás, az ellátandó feladatok megnevezésével.
Akárhonnan nézzük az otthoni betegápolást, egy biztos: szereteten alapul. Ha ez nincs (már) meg, akkor csak gyötrődés, bosszankodás és kötelező munka lesz belőle, ami természetesen sehová sem vezet. Mentálisan is készen kell állni a feladatra, amit a következő részben bemutatandó fizikai feltételek segítenek és teszik hatékonnyá az ápolást.