A decubitusos seb helyes ellátása: mit, mivel, hogyan

Szabó Zoltán József

Szerző: Szabó Zoltán József

A nyomási fekély valójában egy krónikus seb, mely hosszan tartó vagy gyakran ismétlődő külső behatásra alakul ki. Mivel 6 héten túl gyógyul, ezért az elhúzódó sebgyógyulás hátterében a keringés és anyagcserezavarok, daganatok állhatnak. A krónikus sebek gyógyítása gyakran nagyon hosszú időt vesz igénybe, sokszor nehézségeket okoz, és többfajta sebellátási technika, kötszer együttes alkalmazása szükséges.

A krónikus, nem gyógyuló sebekről

Idős betegeknél a nem megfelelő gondozás, a társuló betegségek (diabetes, tumor, szív-, máj-, vese-, neurológiai eltérések stb.) és állapotok (elhízás, dohányzás, hiányos táplálkozás, bénulások, mozgásszegény életmód) elősegítik a krónikus sebek kialakulását és lassú gyógyulását. Valójában ez az egyik legnagyobb, ápolást igénylő probléma napjainkban.

A decubitust a nyomás, nyíróerők, dörzsölés és nedvesség hozza létre leginkább. A nyomás következtében a bőrben keringészavar alakul ki, a nyíróerők a hajszálerek elszakításával hozzájárulnak ehhez az állapothoz, a dörzsöléssel leválik a bőr felső rétege, mely védőbarriert képezne, de amit a nedves környezet sajnos eleve fellazított. A decubitus a csontos felületeket, legtöbbször a keresztcsontot, a csípő egyes csontos részeit és a sarkat fedő bőrön alakul ki az adott fekvő helyzetnek megfelelően. De a tompor, külső boka, belső boka, térd belső oldala, könyök, nyakszirt is érintett lehet.

A felfekvés életveszélyes állapotok forrása lehet (szepszis, csonthártyagyulladás, ízületi deformitás). Mélysége alapján négy stádiumát különítjük el, amiről az első részben már írtam. A legfontosabb a folyamat megelőzése, aminek fontos része pl. a beteg mozgatása, speciális ágybetétek alkalmazása. Kezelésében a megfelelő táplálás (cink, A-, C-, K-vitaminok), a gondos sebkezelés, és az ép bőr védelme alapvető.

Kezelés

Mivel a felfekvéses seb az ún. nehezen gyógyuló sebek csoportjába tartozik, így ellátása igen hosszú időt, hónapokat vesz igénybe, ami gyakran túlnő a kórházi ellátás keretein. Az otthonába vagy szociális intézménybe hazakerülő betegek esetében a háziorvosi ellátás vagy az otthonápolási szolgálat folytatja a szakellátást (erről egy másik kurzusban olvashat részletesen). A jelenlegi vényírási szabályok lehetővé teszik a háziorvos számára a modern, nedves sebkezelő ún. okos kötszerek felírását szakrendelés felkeresésére nem képes, vagy arra kizárólag betegszállítással képes betegek esetében.

Jellemzően azonban érdemes érsebész vagy decubitus-ellátásában jártas bőrgyógyász szakorvosok javaslatát, és az adott sebtípus kezelésére leginkább alkalmas terápiás terv elkészítését kérni.

Kezelés során az a célunk, hogy javítsuk a bőr és az alatta lévő szövetek keringését, előzzük meg a további állapotromlást. Ebben az esetben pH-azonos bőrápoló termékeket alkalmazzunk, és védjük a bőrt a nedvességtől, felázástól inkontinencia esetén.

Alkalmazzunk víztaszító krémeket ezekre a területekre. Tilos azonban alkoholtartalmú oldatokat használni, illetve kerüljük a bőr erős dörzsölését is.

A bőr védelmére megelőző kötszereket is használhatunk, melyek alkalmasak a mikroklíma megfelelő beállítására, könnyen felhelyezhetők és eltávolíthatók, és biztosítják, hogy alattuk a bőr rendszeresen ellenőrizhető legyen.

I-II. stádium esetén figyelni kell arra, hogy tapasztalunk-e fertőzésre utaló tüneteket (bűzös, bő váladékozás, sebkörüli gyulladás, fájdalom, esetleg láz). Ha a tünetek fennállnak, antiszeptikus pl. ezüst tartalmú (AG) kötszer alkalmazása az ajánlott. Amennyiben nincsenek fertőzésre utaló jelek, és a seb legfeljebb mérsékelten váladékozik, megfontolandó a géllel impregnált habkötszerek használata.

III. és IV. stádiumban már kifejezetten fertőzésre utaló tüneteknél jól meg kell nézni a sebet aszerint, hogy mély, üreges, vérzékeny sebről van-e szó. Amennyiben a seb mély, váladékozása bővebb, a sebszélek alávájtak, szívó-öblítő hatású kötszerek alkalmazása a megfelelő. Vérzékeny seb esetén viszont olyan kötszert kell alkalmaznunk, amely az egész sebüreget kitölti, mindenhol érintkezik a sebalappal, ugyanakkor vérzés esetén tamponálja is azt, és vérzéscsillapító hatással bír. Ilyen kötszerek például az alginátok.

Amennyiben a III. és IV. stádiumú nyomási fekély nem mutat fertőzésre utaló tüneteket és kevés a váladékozás, ugyanakkor nekrózis (szövetelhalás) van jelen, akkor a sebgyógyulás zavartalan lefolyása érdekében feltétlenül szükséges a nekrózis és a lepedék eltávolítása, a sebalap feltisztítása. Erre a célra a szívó-öblítő kötszerek alkalmazása ajánlott.

Fertőzés nélküli, mély, üreges seb esetén a váladék eltávolítására a jó nedvszívó hatású alginát kötszerek alkalmazhatóak, melyek kitöltik a teljes sebüreget. Amennyiben a seb kevésbé mély, de váladékozás tapasztalható, jó hatékonysággal használhatók a szuperabszorbens tartalmú – vagyis extra „felszívó” hatású – kötszerek, melyek megkötik a sebváladékot és magukban tartják azt.

Fontos a seb rendszeres szakápolói, orvosi ellenőrzése, hogy mindig az aktuális állapotnak megfelelő sebellátás, kötszer felírása történjen.

Íme 7 hiba, amit gyakran elkövetünk a sebkezelés során

1. Nem mossuk ki alaposan a sebet - Első lépéként mindig mossuk ki alaposan a sebet! Ehhez használjunk tiszta, bőséges, langyos csapvizet, amivel öblítsük át a sebet és annak környékét. Ha a sérülésbe leszakadt bőrdarabok vagy idegen anyagok (pl. szálka, üvegszilánk, sóder) kerülnek, óvatosan vegyük ki ezeket egy csipesz segítségével.
2. Elmarad a fertőtlenítés - Átöblítés után fontos a fertőtlenítés is, amit ne csak közvetlenül a seb keletkezése után használjuk, hanem rendszeresen, egészen a gyógyulásig. Ehhez válasszunk olyan sebkezelő oldatot, amely alkalmas arra, hogy a sebet, a sebkörnyéki bőrfelületet is egyaránt fertőtlenítse. A régimódiakat felejtsük el.
3. Nem megfelelő időközönként cserélünk kötést - A betegek általában félnek a kötéscserétől, illetve a sebbe esetlegesen beragadt, száraz kötszer levételétől, emiatt halogatják a kötések cseréjét. A hosszas áztatás miatt ekkor felázik a bőr és a váladékkal teli kötszerből a kórokozók a sebágyba és az a felázott sebkörnyékbe kerülnek. Ez a folyamat a seb nem kívánt megnagyobbodásához és fertőzésekhez vezethet, ami lassítja a gyógyulást és további szövődményeket is okozhat.
4. Felvágjuk a sebfedő párnákat - A nedvszívó vagy váladékfelszívó párnákat sok esetben felvágják a betegek. Ez azonban helytelen megoldás, mert így a váladékmegkötő anyagok nem tudnak érvényesülni, hiszen kiesnek a sebpárnából és komoly kárt okozhatnak a sebalapon. A sebek kezelésénél mindig a sebfelületnél 2-3 cm-rel szélesebb sebfedőt kell feltenni úgy, hogy az az ép sebszélen végződjön.
5. Helytelen kötszerrögzítés - Oda kell figyelni arra, hogy minden kötszert rögzíteni szükséges: a rögzítés a teljes kötszer felszínen legyen, mert ezzel lehet elérni, hogy a kötszer és sebalap közé ne kerüljön be más anyag, kórokozó. Kerülendő a keresztben, csíkokkal történő ragasztás, mert a kórokozók könnyen bejuthatnak a kötszer alá, illetve a ragasztócsíkok között ki tud folyni a sebváladék.
6. Krémek használata mellett rossz kötszert alkalmazunk - A korszerű kötszerek közül sok típusra jellemző, hogy csak akkor fejti ki hatását, ha nem kerül alá semmilyen külső hatóanyag, pl. krémek vagy paszták. Amennyiben az orvos rendeli el a krém vagy paszta használatát, akkor nem mindegy, hogy milyen módon fedjük le a sebet! Ilyenkor sebpárnával vagy préselt technológiával készült sebfedő lapot helyezzünk a krém vagy paszta fölé és fixáljuk is azt (pl. öntapadó kötésrögzítővel).
7. Elmarad a folyamatos kontroll - Gyakori hiba, hogy nem cserélünk rendszeresen a kötszert, ahogy az is, hogy ilyenkor elmarad az újbóli fertőtlenítés. Kisebb sérüléseknél általánosságban elmondható, hogy  naponta érdemes cserélni a kötszert ahhoz, hogy elkerülhessük a kórokozók szaporodását és a seb esetleges felázását. A modern kötszereknél ez az idő jelentősen nőhet akár 3-5 napra is.

Alternatív megoldások

Ismert még a kezelések között a CO2-lézeres, vagy épp a nyomási fekélyek NPWT-vel, vagyis negatív nyomás terápiával való kezelése. Az NPWT jellemzően a III. vagy IV. stádiumban, esetleg a renyhe gyógyhajlamú II. stádiumú fekélyek kezelésében alkalmazható.

Fontos szemléletváltás a krónikus sebek kezelésében az, hogy hogyan teremtsünk olyan nedves ideális sebklímát és állandó hőmérsékletet közvetlenül a sebalapon, amely a legideálisabb a sejtek, szövetek regenerálódására, növekedésére, új erezet képződésére. Ezt mull-lapokkal, vazelinnel vagy ung. vulnerával (zsíros kevert kenőcs), sebhintőporokkal nem lehet elérni, alkalmazásuk szinte tilos!