A betegszoba alapvető kellékei

Szabó Zoltán József

Szerző: Szabó Zoltán József

Szeretteinkről gondoskodni nem egyszerű feladat, tele van kihívásokkal, buktatókkal ugyanakkor sok örömteli pillanattal is. Életünk során többször is kerülhetünk ilyen helyzetbe, hiszen különböző betegségek, ápolási vagy gondozási feladatok jönnek a szűkebb vagy tágabb családi körben. A nagyobb gondot általában az okozza, amikor a korházi kezelést követően végre haza bocsájtják a beteget, de a lakás, a szoba, a fürdőszoba vagy épp  mosdó nincs olyan állapotban, ami a megváltozott körülményeknek megfelelne. Pl. egy csípőműtét után meg kell emelni az ágyat, a wc magasságát, de egy gyomorműtétet követően a fekvőkörnyezetet jelentősen át kell alakítani.

Jobb esetben kapunk pár napot a beteg megérkezéséig. Addig kell kitalálnunk, hogy mit, hogyan, mivel, mikor alakítsunk át, cseréljünk ki. Másrészt pedig el kell gondolkodnunk azon is, hogyan végezzük vagy végeztetjük az ápolási, gondozási feladatokat, ki fog segíteni, honnan lesz rá pénzünk és persze időnk. Elsőre tisztázzunk egy fogalmat, ami meghatározza az összes többi cselekedetünket.

Mi a különbség az ápolás és gondozás között?

Szeretteinkről való „gondoskodás” kifejezést ritkán használjuk, mert az ápolás, gondozás, törődés, segítés gyűjtőfogalma. Helyette konkrétan megnevezzük a tevékenységet: beteget ápolok vagy gondozok. Azonban a betegápolás vagy beteggondozás nem egymás szinonimái – én most az egyszerűség kedvéért mégis így fogom használni őket. Talán úgy a legegyszerűbb különbséget tenni, hogy az ápolási feladatokhoz szakvégzettségre van szükség, míg a nem fizetős, tehát a család által felvállalt tevékenységekhez nincs. A kettő között felelősségbeli különbség is van. Másképp fogalmazva: az ápoló a fekvőbeteget ápolja, a gondozó viszont leginkább felügyel, és segít az olyan mindennapi tevékenységek elvégzésében, melyeket a beteg már önállóan nem vagy nem megfelelően tud elvégezni.

A beteggondozó feladatai közé jellemzően az ún. hétköznapi rutinok ellátása tartozik: pelenkázás, fürdetés, az ágy rendbetétele, betegmozgatás, etetés, vérnyomás- és vércukorszintmérés, gyógyszerek adagolása, sétáltatás. Ezzel szemben a betegápolás kiterjedhet olyan feladatokra, amelyekhez már szakápolóra van szükség. A szakápoló orvosi felügyelet nélkül, de kizárólag egészségügyi egyetemi végzettséggel és legalább kétéves szakmai tapasztalattal láthatja el a gondozott személyt. Feladatai közé tartozik a beteg fekélyeinek szakszerű ellátása, a katétercsere, a műtéti sebek ellátása és az intravénás folyadékpótlás is. Akkor van szükség szakápoló segítségére, ha a beteg kezelése már a kórházban elkezdődött, és azt az otthonában is folytatni kell.

Mi az első és legfontosabb feladat?

Mielőtt bármit beszereznénk, fontos a betegszoba kialakításáról beszélnünk. Egy gondozásra szoruló beteg embernek- függetlenül állapotának súlyosságától - tiszta, rendezett, biztonságot nyújtó környezetre van szüksége. Ezen feltételek megteremtését bármilyen körülmények között meg lehet és meg kell oldani. Vigyünk ki a szobából minden felesleges, zavaró bútort és tárgyat, rendszeresen szellőztessünk, és tartsuk a szoba levegőjét frissen. Az esetleges szagok: izzadtságszag, az ágytál szaga ugyanis szégyenkezéssel tölthetik el a beteget: ezt nem szabad hagynunk. Használjunk erre a célra speciális szagsemlegesítőket.

Fontos, hogy a betegágy egyszemélyes és minden oldalról körüljárható legyen, hogy az ápoló vagy épp a gondozó könnyen és gyorsan tudjon ágyneműt cserélni és segítséget nyújtani. Az ágy mellé tegyünk egy éjjeliszekrénykét, amin mindenképpen legyenek a következők: éjjeli lámpa, kézi vagy elektromos csengő, amivel a beteg tud jelezni nekünk, egy óra, egy naptár, egy rádió, a televízió távirányítója, ha a beteg igényli a tévét, valamilyen könyv vagy újság.

Legyen egy kényelmes karosszék, ha ágyon kívül, ülve szeretne pihenni ápoltunk, vagy éppen az ágyát tesszük rendbe. Két egyenes támlájú szék fog kelleni az ágyazáshoz és a látogató családtagoknak. Az ápolást végzőnek kell majd egy felület, ahová kihelyezheti a gondozáshoz szükséges eszközöket, gyógyszereket. Lehetőleg ez a felület minél messzebb legyen a betegágytól, de legalábbis az ápolt semmiképpen ne érhesse el: ez egy zavart, demens beteg vagy egy gyermek esetében veszélyes lehet.

Teremtsünk akadálymentes utat az ágy és az ajtó, illetve az ágy és a fürdőszoba között. Ezeken az útvonalakon ne haladjanak át vezetékek, ne lógjanak ide növények vagy dísztárgyak, egy szóval semmi, amiben akár a beteg, akár az ápoló megbotolhat, eleshet.

A legfontosabb eszköz: a betegágy

Mivel a beteg ember ideje nagy részét ágyban tölti, ez a legfontosabb betegápolási eszköz. Ha a beteg hosszabb ideig lesz ágyhoz kötve, szükségessé válhat egy speciális matrac a felfekvések elkerülése érdekében. Ilyen lehet a váltakozó nyomású antidecubitus matrac, vagy ápolási matrac.

Vannak olyan segédeszközök, melyeknek szintén hasznát vesszük az ágyban. A háttámasz a felültetésben segíthet, a különféle betegpozícionáló párnák, a kar- vagy lábtámasztó támpárna külön alátámasztást biztosít, a hengerpárna lábtámaszként funkcionál és a mozgatható állvány az ágyon az ágynemű súlyát csökkentheti.

Az ágyazás minimális kellékei a következőek:

• két lepedő
• egy alsó takaró
• két felső takaró
• egy pehely- vagy (ha a beteg erre allergiás) szintetikus töltetű paplan hideg időre
• 3-4 különböző keménységű párna, mindegyikhez minimum három váltás huzat
• vízhatlan lepedő
• harántlepedő

A leggyakoribb probléma az ággyal kapcsolatban, hogy túl alacsony, ezért az ápolónak az állandó hajolgatás megerőlteti a gerincét, másrész pl. csípőműtét után különösen problémát jelent. Tehetünk az ágyláb alá ágymagasítót (többféle is kapható). Másik, sajnos jóval drágább megoldás a kézikarral vagy hidraulikus lábpedállal állítható magasságú ágyak, melyek tetszés szerint emelhetők, illetve süllyeszthetők. Gyógyászati segédeszközöket forgalmazó vagy kölcsönző cégeknél, egyes karitatív szolgálatoknál kaphatók vagy kölcsönözhetők ilyenek. Én inkább ez utóbbi ajánlom amennyiben több mint 8 hónapig lenne rá szükség. Ez alatt csak nagyon ritkán éri meg megvenni a betegágyat.

Segédeszközök a tisztálkodáshoz

Ha a beteg képes egyedül tisztálkodni, akkor is szükség lehet olyan segédeszközökre, amik magabiztosabbá teszik a fürdőszobában. Ilyenek a zuhanyzószék, a fürdőkádülés, a kádba és zuhanykabinba szerelhető korlát, a kád aljára felragasztható csúszásgátlók.

Ha a beteg mozgásképtelen vagy nagyon gyenge, nekünk kell testét tisztán tartanunk. Ehhez szükségünk lesz ágytálra, arctörlőre, fürdőlepedőkre, eldobható törlőkendőkre az altest tisztán tartásához, fésűre, hajkefére, hintőporra, testápolóra, körömkefére, mosdótálra, szappanra, szájápoló szerekre, férfi beteg esetén borotválkozási kellékekre, női beteg esetén intim higiéniai kellékekre.

Fontos, hogy gyorsan, határozottan, a beteg szeméremérzetére ügyelve lássuk el ezeket a feladatokat, valamint hogy arcunkon és viselkedésünkön sose látsszon viszolygás, zavar.

Segédeszközök az etetéshez

Az ágytálca nélkülözhetetlen az ágyban étkező beteg számára. Az egykarú betegek számára segítség a peremes tányér vagy a tányérkorlát, és a kombinált evőeszközök. A vastag nyelű evőeszköz is sokat segíthet, ezenkívül az itatásban hasznát fogjuk látni a szívószálnak, illetve a felnőtt betegeknek kialakított etetőcsészének, itatópohárnak is.

Egyéb, speciális eszközökre is szükségünk lehet, ezekről a kezelőorvos, területileg illetékes ápolónővér vagy egy szakápoló tud minket tájékoztatni. Legyünk találékonyak és segítőkészek, figyeljük a beteg jelzéseit is: egy-egy jól megválasztott segédeszközzel nagyon sokat javíthatunk beteg hozzátartozónk közérzetén.

Ezekre tényleg mind szükség van?

Nincs. Az, hogy Önnek mit kell beszereznie, milyenné kell tennie a betegszobát, nagyban függ a beteg állapotától, az anyagi helyzettől és az egyéb lehetőségektől. Nem kell mindennek egyszerre ott lennie a betegszobában, de minden eszközt biztosítani kell a beteg gyógyulásához és a gondozó egészségmegőrzéséhez. Szánjon a betegszoba kialakítására egy csendes 20 percet, amikor átgondolhatja a részleteket.